Rész,  Fezejet

 1  3,     II|          is”, szólt siránkozva a lyányka és mellé fekütt a mirigyes
 2  3,     II|        találnék halni - rebegé a lyányka, s messze távozott a halottól;
 3  3,     II|       lakban?~ ~„Mi ketten.”~ ~A lyányka ijedten néze szemébe a férfinak,
 4  3,     IV|          rákapálta a halottra. A lyányka sajnosan felsikoltott a
 5  3,     IV|        tüzte a domb fejéhez.~ ~A lyányka ez alatt folyvást zokogott,
 6  3,     IV|        az ágydeszkák között. - A lyányka egy kis ládikát keresett
 7  3,     IV|      hagyj itt!” sikolta utána a lyányka végig szaladva a parton,
 8  3,     IV|       különben megmerülünk.”~ ~A lyányka félre vonta magát az úszó
 9  3,     IV|        vár reám.”~ ~„Szivesen jó lyányka, adsza kezedet.”~ ~S a szolga
10  3,     IV|      vált az út; itt elbocsátá a lyányka a férfi kezét, adott neki
11  3,     IV| testvérem is ilyen szép volt.” A lyányka föleszmélt s reszketve húzta
12  3,     IV|          fölvérzék a kis gyermek lyányka lábait; vezetője ölben vitte
13  3,     IV|        ellen is; gyakran midőn a lyányka egy árnyékos fatövében elszenderült,
14  5,      I|      hogy egészen eszét veszté a lyányka miatt, akkor megismertette
15  7,     VI|  csókolja a lyányt,~ És vissza a lyányka a térdepelőt...~ Mért borzadozol~