Rész,  Fezejet

 1  5,     II|              meg buktát sütni, a mit Kozima nagyon szeret, a cselédség
 2  5,     IV|           Mint rendesen, úgy most is Kozima jött a vendégek elé őket
 3  5,     IV|         karjain. Csarekoff észrevevé Kozima haragját, de mit tartott
 4  5,     IV|             rajta, fáklyával kezében Kozima.~ ~Fényes öltözete össze
 5  5,     IV|         keresztűl jöttem ide, felelt Kozima, s a karjain alá csorgó
 6  5,     IV|    boszantsalak, semmi másért: szólt Kozima s a fáklyát letűzte maga
 7  5,     IV|         ingválban?~ ~- Tudom, felelt Kozima. Mezitláb megyek el innen,
 8  5,     IV|         kaczagtak fölötte.~ ~Hahaha. Kozima meg akar mindnyájunkat gyilkolni.
 9  5,     IV| mindnyájunkat gyilkolni. Jó éjszakát Kozima. Jó éjszakát szép kis leány!~ ~
10  5,     IV|       tekintettek, már kivül volt.~ ~Kozima lassan aláforditá a fáklyát,
11  5,      V|               Felette pedig ott állt Kozima, fehér alsó ruhájában, mezitláb,
12  5,      V|               elől a két leány ment: Kozima és Malika, a zendülés véres
13  5,      V|        támadókat.~ ~Háromszor rohant Kozima maga a vasrostélynak a parasztokkal,
14  5,      V|            Malika kiszenvedett.~ ~De Kozima elérte a pinczét.~ ~Az a
15  5,      V|             égett bor volt eltéve.~ ~Kozima lenyújtá a kanóczot s feltaszitá