Rész,  Fezejet

 1  1,      I|      könyezel.~ ~Ő megdöbbenve fordult hátra s azután gúnyos tréfával
 2  1,      V|      egyik oldaláról a másikra fordult, mindig azt gondoltam, hogy
 3  1,     XI|    jeléül; azután a citoyenhez fordult könyörögve, hogy legyen
 4  1,     XI|       azt!~ ~Az öreg Széki oda fordult hozzám, egyenes lélekkel
 5  2,     II|      soha asszony képe meg nem fordult; - voltak, kiket imádni
 6  2,     II|        de az gondolatjában sem fordult meg soha: hogy ő iránta
 7  4,      I|       érdekelni.~ ~Monce hátra fordult. - Ah, ön az, M. Taillard?
 8  4,     IV|       irományokat s a birákhoz fordult.~ ~- Uraim, esküttbirák, -
 9  4,     IV|       nyögött föl. Arnould oda fordult hozzá.~ ~- Nem fogom kimélni
10  4,     IV| közönség résztvevő tekintettel fordult védenczéhez, itt ott a hölgyek
11  4,      V|        kétségbeesés vonásaival fordult biráihoz.~ ~- Ah uraim,
12  4,      V|      Taillardot kétségbe ejté, fordult hozzá.~ ~- Nem félek uram,
13  5,      V|        azzal villogó szemekkel fordult a bámuló néptömeghez. -~ ~-
14  6,    III|      már éber lélekjelenléttel fordult az éjféli ijesztőhöz.~ ~-
15  8,     II|      Mint a fészkén lepett sas fordult ekkor felé kétségbeesetten