Rész,  Fezejet

 1  1,      V|      ijedelemnek.~ ~Én a milyen fél deliriumban ott feküdtem,
 2  1,     VI|       rakta holmieimet s egy jó fél óra mulva egy szép tágas
 3  1,     VI|       hanem csupán két szerződő fél, kik közül az egyik fizet,
 4  2,      I|         mely bordáit összezúzta fél oldalra fektette a hajót,
 5  2,    III|    megmondani; bizonyosan attól fél hogy nem fogja megnyerni.” -
 6  4,     II|     ürügy alatt, hogy rablóktól fél.~ ~- Irgalmas Isten! mi
 7  4,     IV| félrevonultak a mellékterembe s fél órai tanácskozmány után
 8  4,      V|          A birák félrevonultak, fél órai tanácskozás után visszajöttek.
 9  6,     II|     hintaja.~ ~Kiknek lelke nem fél a magánytól, ismerik azon
10  6,     VI|      sötét, fekete felhők már a fél eget elfoglalták; olykor
11  6,     VI|        lovát és tovarobogott.~ ~Fél óra mulva utolérte a zivatar.
12  7        |      annak, ki többé semmit nem fél, semmit nem remél, nem hisz
13  7        | meghúzám magam egy lócza végén, fél szemmel az ajtót, másikkal
14  7        |        maig is csodálom, hogy e fél óra alatt meg nem őszültem.
15  7        |    voltak ilyesmit nem tenni, s fél óra mulva a fellegek eloszoltak,