Rész,  Fezejet

 1  1,     IV|          teendett, ha egy uralkodó fájdalom mindazokat ki nem törülné
 2  1,    XII| megtartottam igéretemet.~ ~Az első fájdalom elzajlása után rábeszéltem
 3  2,      I|      vonalain még most is ott ül a fájdalom, mely több mint a halál
 4  3,      I|          múlni, miért volna csak a fájdalom az, mely örökkön örökké
 5  4,     II|           oka lehetett?~ ~- Az ok, fájdalom, hogy nagyon is világos;
 6  6,     II|           a búskomor ábrándokat, a fájdalom óriási nyomását, mely alatt
 7  6,     II|         nem adott ő senkinek, de a fájdalom, mely tőle jött, sokszor
 8  6,    III| sikoltással kapott szivéhez. Öröm, fájdalom, őrült ijedség s tébolyitó
 9  7        |             hogy az életben több a fájdalom mint az öröm.~ ~Megtanitott
10  7        |             oh, mikorra a keresett fájdalom napjai megjőnek, mikor a
11  7,     IV|        Gyönyör, melyhez nem férhet fájdalom. Őrültséggel határos örömök.
12  7,      V|    esküvénk egymásnak hűséget; egy fájdalom, egy élet, egy halál volt
13  7,   XIII|          üldöz ember embert. Rövid fájdalom elöz meg, ez a fájdalom
14  7,   XIII|            fájdalom elöz meg, ez a fájdalom is az életé. Határidon belől
15  7,   XIII|         vonzatni a föld felé semmi fájdalom súlyától.~ ~Mi volna abban