Rész,  Fezejet

 1  3,     IV|       lyány szepegve futott utána, anyja hideg kezét tartva kezei
 2  3,     IV|           a mint az első hant érte anyja arczát, percz múlva el volt
 3  3,     IV|          földet kötve keszkenőjébe anyja sírjából, megcsókolá annak
 4  3,     IV|         ládikát keresett elő, mely anyja ágyfejénél volt a szalmába
 5  7,    XII|      száján, s mint a madár, a kit anyja elhagyott, bágyadtan, erőtlenűl
 6  8,     II|         vagy elvadult leányzó, kit anyja kidobott a vadaknak, s azok
 7  8,    III|          hat éves pórfiú lehetett. Anyja sokszor fenyegette az erdei
 8  8,    III|            rosz többet. -~ ~Elment anyja szava ellen málnát szedni
 9  8,      V|            mert a fenevad fogadott anyja a leánynak. Ő nevelte fel.~ ~
10  8,     VI|     megszabadita.~ ~A gyermek édes anyja és nagyanyja laktak ott
11  8,     VI| szerencsétlen szerelemgyermek, kit anyja gyalázattal hozott e világra,
12  8,     VI|            a vadállat ön leányának anyja volt. Midőn kegyed elveté
13  8,     VI|          éjjel nappal, mintha édes anyja volna... nem olyan roszak
14  8,    VII|         fenevad társára, ki nevelő anyja lőn, midőn édes anyja elveté
15  8,    VII|       nevelő anyja lőn, midőn édes anyja elveté magától, átölelte