Rész,  Fezejet

  1  1        |        lépten nemzeti emlék akasztja meg pillantatod, kedves vagy
  2  1        |             teremnek? nem jelennek-e meg álmaidban mindazok arczai,
  3  1        |           ősei meghaltak s ne haljon meg ott, a hol született.~ ~
  4  1,      I|          vigasztalni kell. Arczunkon meg kell látszani a gyásznak,
  5  1,      I|            angol érzékenyen szoritja meg kezét, ő a leghamisabb pathoszszal
  6  1,      I|         változó habokba néztek, újra meg újra előképzeltem minden
  7  1,      I|           kedélyben vagyok, ne tudja meg soha, hogy van egy sziv,
  8  1,     II|        oláhokat s ha megmondtam, hát meg is teszem. Velem ugyan többet
  9  1,     II|              diplomáját küld utánam, meg Jancsi hajdúm liberiáját,
 10  1,    III|         természet minden ajándokával meg legyünk áldva, épen e napokban
 11  1,    III|          saját leánya kezével kinált meg, melyet én is elfogadtam,
 12  1,    III|        melyek a te költői kedélyedet meg nem hatják, kedves barátom.
 13  1,    III| zsarnokságától maga a természet óvja meg az embereket, nagyszerű
 14  1,     IV|         legelőkelőbb salonok nyitják meg élvezeteik minden kútforrásait,
 15  1,     IV|             keserv, a bujdosás, mond meg neki, hogy túl a tengereken
 16  1,     IV|             kiket nem szabad.~ ~Érts meg, és sirass.~ ~ ~ ~
 17  1,      V|              abban voltak a váltóim, meg az ajánlóleveleim, másik
 18  1,      V|           hozzá conversálni s a mint meg akartam czirógatni a fejét,
 19  1,      V|              helyre benyitottam. Ott meg sem lehetett állapodni.
 20  1,      V|               az a viz alatt sem fúl meg.~ ~Az első helyre bevetődvén,
 21  1,      V|      szögletből kinos sóhajtozás üté meg fülemet.~ ~Oda tekinték
 22  1,      V|              kényszeriték, mik alatt meg látszott szakadni, s akármit
 23  1,      V|             kerül a sor, el is adom, meg is birálom, csupán azt nem
 24  1,      V|            gondolok, hogy miből élek meg? ennek kisebb gondja is
 25  1,      V|            Lehetetlen volt, hogy igy meg ne mutassa magát az ismerősöknek.
 26  1,      V|       megrogyott alattam e szavakra. Meg nem tudtam mozdulni helyemből,
 27  1,      V|          többet, csupán engem lepett meg a gondolkozás, nem birtam
 28  1,      V|          gondoltam, Friczi bolondult meg, az csinál velem valami
 29  1,      V|              fenekén másikat, s azon meg ereszszék ki s mérgesen
 30  1,      V|       sülyedt el, senki sem menekült meg belőle.~ ~Mi és még egy
 31  1,      V|               hogy nem ettek volna-e meg engem; az bizonyos, hogy
 32  1,      V|        vándorolni, hogy előbb nézzék meg a komáromi kalendáriumból,
 33  1,     VI|           hallani, de e körül fordul meg minden; csak engedd, hogy
 34  1,     VI|          egyéb, mint egy tál saláta, meg valami hideg sós hal, a
 35  1,     VI|             fogait piszkálni, azután meg a körmeit.~ ~Gondolhatod,
 36  1,     VI|           süttessen nekem pecsenyét, meg hozzon bort.~ ~Öt percz
 37  1,     VI|       szeretem, vidd vissza, süttesd meg. Hát a bor hol van?~ ~Erre
 38  1,     VI|           mintegy öt szobából állót, meg egy inast, a ki ételt hordani,
 39  1,     VI|             szép tágas utczában állt meg velem, egy magas ház előtt,
 40  1,     VI|          micsoda? tán a másik szobám meg a második emeletben van,
 41  1,     VI|           kiválogatta, hogy mit tesz meg és mit nem tesz meg, s azután
 42  1,     VI|             tesz meg és mit nem tesz meg, s azután megmondta a szabott
 43  1,     VI|           valami dolgom van, mondjam meg eleve, mert nála délután
 44  1,     VI|        haragos megjelenésem még csak meg sem látszott zavarni.~ ~
 45  1,     VI|                 Hogy ne vertem volna meg, mikor visszafelelgetett! -~ ~
 46  1,     VI|             a ficzkót, hogy kövessen meg! -~ ~Azzal valóban nem tartozik. -~ ~
 47  1,     VI|              szemeimmel győződhessem meg rólok, előre képzelem magamnak
 48  1,     VI|             hol magyar embert lelek, meg aztán Széki régi antagonistám,
 49  1,    VII|            kezeim, akként keményedik meg szivem is.~ ~Már ezen levelemben
 50  1,    VII|            szomorú tölgyet pillantok meg, azt ugy üdvözlöm, miként
 51  1,   VIII|              pisztoly egy vadászkés, meg egy villa. Kezeinek egyikében,
 52  1,   VIII|             a hátáról s gyalog tenni meg a további utat. -~ ~Ah!
 53  1,   VIII|         Citoyen Kurcz alig abrakolta meg paripáját s vezetett bennünket
 54  1,   VIII|               Friczi arczra borult s meg akarta csókolni a földet,
 55  1,   VIII|           alakját emberi kéz utakkal meg nem csufitotta. -~ ~No hát
 56  1,   VIII|              ott szemem láttára ette meg valami vérpiros békahal
 57  1,   VIII|             raktunk, ottan viradtunk meg.~ ~S ez bölcs gondolat volt.
 58  1,   VIII|      hazámfia ilyen állapotban látna meg.~ ~A citoyen dicsőült arczczal
 59  1,   VIII|       lehetett bele hajitani, másutt meg elterült száz zátonyos szigetet
 60  1,   VIII|             fakunyhó, egymástól ezer meg ezer lépésnyire, egy csoport
 61  1,   VIII|               melyek tenyérnagyságra meg voltak nyujtva, egész füzér
 62  1,   VIII|            ha a képét csókolta volna meg, bizonyosan kiszurta volna
 63  1,   VIII|             van divatban, hát vegyük meg!~ ~Többek között kérdezém,
 64  1,   VIII|          bezzeg nem azzal akadsz itt meg, a mi nincs, hanem azzal
 65  1,   VIII|             itt a paradicsomban éhen meg nem halok.~ ~Az első napokban
 66  1,   VIII|                   Hát öcsém, ki feji meg ezeket a marhákat? kérdém,
 67  1,   VIII|            valami kórót, hogy rágjam meg, nem valóságos czukornád-e?~ ~
 68  1,   VIII|              Ezt a fiut mindennap uj meg uj csoda éri, nem küldhetem
 69  1,   VIII|         lehetett az? -~ ~Nem mondtam meg neki, hogy majd krokodilust
 70  1,   VIII|            nagy ijedten, hogy nézzem meg csak, micsoda állat lett
 71  1,   VIII|         Kiküldöm Jancsit, hogy nézze meg, mi bántja a tyukokat, ő
 72  1,   VIII|            iparkodtak elszaggatni.~ ~Meg nem foghattam, mi bajuk.
 73  1,   VIII|             az, ott várt késő estig, meg sem mozdulva helyéből.~ ~
 74  1,   VIII|           bántott. Bizonyosan ő ette meg tyukjaimat is. Helyesen
 75  1,     IX|         ujabb alkalmazását ismerteté meg velem, mely azt a proletariusokra
 76  1,      X|         ismerős harsány hang szólalt meg.~ ~Egyszerre ugrottunk fel,
 77  1,     XI|            butorzatomat, nem hagytak meg egyebet mint a mi vas volt
 78  1,     XI|              szaladni, mig a kaczika meg nem fogta a fülét, s fülénél
 79  1,     XI|             szertartások után együtt meg fogjuk áldozni; mire nézve
 80  1,     XI|         bukfenczeztette volna, akkor meg nekem állt, hogy én is birkózzam
 81  1,     XI|         békával, melyekkel nem szünt meg kinálni.~ ~Jól van fiam,
 82  1,     XI|           divatrajongások semmi faja meg ne foszszon benneteket attól,
 83  1,     XI|               mit teendek; de aligha meg nem kisértem még egyszer
 84  1,     XI|        minden orvosszere sem gyógyit meg engem, s még csak enyhiteni
 85  1,    XII|  példabeszéddé odahaza, mindez engem meg nem tántorit akaratomban.
 86  1,    XII|              Az ifju hálásan szoritá meg kezemet. -~ ~Lesz-e ön kisérője
 87  1,    XII|            haza mennek, bárha otthon meg tövist teremne minden rög
 88  2,      I|               kik sziveik dobbanását meg tudják érteni.~ ~Én olvastam
 89  2,      I|        villám is némán czikázik át a meg ritkúlt légben. - A csillagok
 90  2,      I|              égnek, csak néha rémlik meg forró délutánokon a fata
 91  2,     II|             fonott kosárkát pillanta meg, melyben gondosan letakarva
 92  2,     II|      czivakodott ügyfeleivel, senkit meg nem bánta, senkit meg nem
 93  2,     II|         senkit meg nem bánta, senkit meg nem csalt, és senkit nem
 94  2,     II|              lehete tőle olyat a mit meg nem adott volna, és ha nem
 95  2,     II|              s józan értelme szerzék meg azt neki, mibe más bele
 96  2,     II|            gyermek leány hathónapos, meg van keresztelve, neve Adamante.
 97  2,     II|            gyermek angyallal áldotta meg, kiben ezentúl élte vég
 98  2,     II|           Szivében soha asszony képe meg nem fordult; - voltak, kiket
 99  2,     II|            gondolatjában sem fordult meg soha: hogy ő iránta valaki
100  2,     II|            Azt pedig senki sem mondá meg a leánynak: hogy az vétek,
101  2,     II|         szívben egy hang sem szóllal meg; hogy ebből fakad minden
102  2,    III|        belőle, iszonyuan megőrül; ki meg szagolja, elszáradnak tagjai
103  2,    III|               kínok között halálozik meg és halál-lehelletéből ragadó
104  2,    III|      legborzasztóbb eseményeit látta meg benne, sötét lesz az és
105  2,    III|            beszéltek, ne ismerje azt meg soha; de ki szivében ez
106  2,    III|           azon helyet, hol legjobban meg szokta imáit hallgatni isten,
107  2,    III|             gyönyörü papagájt látott meg a nő azon legritkább fajból,
108  2,    III|             nő, de vágyait nem mondá meg a férjnek s ez nem tudta
109  2,    III|         égnek sugáraid!... A csillag meg akarja csókolni szivemet!....
110  2,    III|             Kétségektől kínozva álla meg a madár előtt, mintha ujabb
111  2,    III|        szabad, Agathodaemon, ne halj meg; én szeretlek; - szeretlek,
112  2,    III|     szeretlek, Agathodaemon, ne halj meg, ne halj meg! - ne - halj -
113  2,    III|   Agathodaemon, ne halj meg, ne halj meg! - ne - halj - meg!”....
114  2,    III|              halj meg! - ne - halj - meg!”.... és elkezde zokogni,
115  2,    III|                  Adamante nyugodtan, meg nem hunyó szemmel, el nem
116  2,    III|         Tamás s csak késő éjjel jött meg, mikor már mindenki aludt
117  2,    III|             hideg szelenczét tapinta meg. Elővonta azt csöndesen.
118  2,    III|                 De még sem halhatott meg, ügyes orvosok kiragadák
119  2,    III|             v i l á g á t ! Nem halt meg, hanem megvakult..... ~ ~
120  2,     IV|       vezettetni; hogy majd ez éjjel meg fogják ölni, várta felébredését
121  2,     IV|               hogy vaksága mellé még meg is őrül, mert nem bírta
122  2,      V|              a „röpülő hollandival.” Meg is mert volna rá eskünni.
123  2,      V|             s lélekgyötrelműl maradt meg szivében...... Volt rá eset,
124  3,      I|             összeszárad, arról tudom meg, hogy egy hosszú hó lefolyt.
125  3,      I|              én még ott sem tanultam meg imádkozni; - és most mégis
126  3,      I|        nedves földre borúlva ismerem meg, hogy van isten az égben! - - -
127  3,     II|            most beszélt még velem, s meg is csókolt.”~ ~„Nem fog
128  3,     II|            nem igaz?”~ ~„Istenem, ha meg találnék halni - rebegé
129  3,     II|         együtt felsivit vele, azután meg az üldözött lihegését utánozva
130  3,     II|           üldözött fejére.~ ~„Verjen meg az isten sulyos balkezével!”~ ~
131  3,     II|          mindenható talizmánul védte meg őt.~ ~Jaj neki, ha e talizmánt
132  3,    III|              el nem esel, ellenséged meg nem ronthat téged, mert
133  3,    III|         Köszönöm uram; isten fizesse meg jószándékát: de nem fogadhatom
134  3,    III|               hogy egy pár forinttal meg nem segítem.”~ ~„Nagyon
135  3,    III|            fejével a tömlöczben halt meg, csufosan, önkezei adta
136  3,    III|             mennyi kisértet lakhatik meg egy emberi agyban? Vagy
137  3,    III|               haza kell mennem, mert meg vagyok ölve; nézd: nincsen
138  3,    III|             s megszökött vele s most meg vagyok halva!” s ezt mondva,
139  3,    III|             embernek, a ki maga ásta meg magának a sírt, s nyakán
140  3,    III|              az ő apja, ott rothadni meg abban a temető árokban,
141  3,     IV|            viz szinén. „Most itt ülj meg s csendesen viseld magadat,
142  3,     IV|             halálszaggal vesztegetve meg a levegőt.~ ~„Jerünk innét”
143  3,     IV|           friss szamóczával lephesse meg a felébredőt. A lyánka mind
144  3,     IV|              ült lábaihoz.~ ~„Áldjon meg az Isten, szólt neki a lyánka,
145  3,     IV|            apja vonásait nem ismerte meg az ifjuban s hagyta magát
146  3,      V|              s egy rugócskát nyomott meg azon, a kő felugrott, alatta
147  3,      V|             halálnál, azt nem teszem meg.’~ ~„Micsoda mód?” kérdé
148  3,      V|              És ha ez elég. Hisz ezt meg kell tenni, most, most mindjárt, -
149  3,      V|        vigasztalá azt, mig maga majd meg fulladt félelmei alatt.~ ~
150  3,      V|         sokáig ne élhess, akkor majd meg látsz még oda fenn.’~ ~„
151  3,      V|             ugyanazon börtönben halt meg, mellyben a vén Murányi.
152  4,      I|    rágalmazók.~ ~- Tehát önbecsülete meg volna mentve azon hir által,
153  4,      I|           azt előbb halálával előzte meg.~ ~- Ah uram az emberek
154  4,      I|            elutazik, ott hajóra ül s meg nem pihen, mig magát Philadelphiában
155  4,      I|         hiendik, hogy ön magát lőtte meg.~ ~Monce meglepetve kezde
156  4,      I|            mások által gyílkoltattam meg s valakit a környezetemből
157  4,     II|             szobaleányát, hogy nézze meg ki jő. Az kevés idő mulva
158  4,     II|          mellől, s zavarodottan állt meg a mysteriosus szekrény s
159  4,     II|            keresett, könyei jelentek meg helyette.~ ~Moncené megijedt. „
160  4,     II|         kiálta fel az asszony, tehát meg van gyilkolva.~ ~- Maga
161  4,     II|            gyilkolva.~ ~- Maga lőtte meg magát, asszonyom. A pisztolyok
162  4,     II|             nap este velem töltetett meg, azon ürügy alatt, hogy
163  4,     II|           nem. A világ soha se tudja meg azt, hogy férjem azért halt
164  4,     II|               hogy férjem azért halt meg, mert megbukott. Mondjon
165  4,    III|         szerény mansardlakában húzta meg magát.~ ~Özvegység és nyomorúság
166  4,    III|             a mindennapi szenvedések meg nem görnyesztenek, mintha
167  4,    III|              elegáns férfit pillanta meg, ki őt igen ismerős üdvözlettel
168  4,    III|           megesküvém: hogy kegyednek meg kell osztania velem vagy
169  4,    III|             vagy a halált, és verjen meg az Isten: ha ez esküvésemet
170  4,    III|    mindenkitől, mikor e büszke lélek meg lesz alázva a porig és keresni
171  4,     IV|             hogy Monce nem maga ölte meg magát, hanem meggyilkoltatott.~ ~
172  4,     IV|             hogy Moncené maga ölette meg férjét.~ ~Valami titkos,
173  4,     IV|              kéz által gyilkoltatott meg, - hogy meggyilkoltatása
174  4,     IV|            szekrény aranynyal lepjen meg. Merném hihetlennek is nevezni
175  4,     IV|             fölhívom önöket, itéljék meg, nem a kűlső szin, hanem
176  4,     IV|              kéz által gyilkoltatott meg, mert az orvosok nem engedik
177  4,     IV|          mert az orvosok nem engedik meg, hogy az öngyilkos két lövést
178  4,     IV|                  Hogy miért nem irta meg ez elhatározását? erre megfelel
179  4,     IV|            magát széngőzzel fojtotta meg, mennyi fáradságába kerűlt
180  4,     IV|             halála előtti perczeiben meg van tébolyodva. Jöhet-e
181  4,     IV|          hanem minden vagyonát, hogy meg ne tudja senki, miszerint
182  4,     IV|           miszerint férje azért halt meg, mert megbukott. Igen uraim!
183  4,     IV|             vádolt nőre, s kérdezzék meg sziveiket: lehet-e ily magasztos,
184  4,     IV|             leereszkedéssel szoritva meg kezét.~ ~- Valóban, ön kis
185  4,     IV|           hivatását, ha ez új pályán meg nem maradna. Legelső föllépténél
186  4,      V|             számlálom a napokat; ird meg ha jösz; Liverpolba elődbe
187  4,      V|          térve Angelika, tehát végre meg fogom őt látni, szemeibe
188  4,      V|           székéhez: - „miért mentett meg ön először a haláltól? nyögé
189  4,      V|       haláltól? nyögé Angelika, most meg volnék mentve az élettől.”~ ~-
190  4,      V|            van intézve. A törvénynek meg van engedve, ott a hol gyanút
191  4,      V|      belépőben Taillard urat ismerte meg. Hideg, megvető arczczal
192  4,      V|   kegyetlenségre képes, s örömestebb meg tudok halni, mint ön iránt
193  4,      V|               ártatlan vagyok; de ha meg kell lenni, lelkem eléggé
194  4,      V|        tanúban Mr. Taillardot ismeré meg.~ ~Szemeik találkoztak.
195  4,     VI|         levegő csak akkor világosult meg néha, ha a villám végig
196  4,     VI|          leendni. Addig mig gyermeke meg nem születik, a halálitéletet
197  4,     VI|        roszabbithatja általa, vallja meg önkényten vétkét, mely miatt
198  4,     VI|               ott egy kis ajtó nyilt meg előtte, melyen a mint belépett,
199  4,     VI|               Egy vonás sem változik meg arczán! suttogák itt amott
200  5,      I|         lelkükkel tartozának.~ ~Mert meg kell mindenek előtt tudni,
201  5,      I|         semmi váltság, semmi védelem meg nem szabaditja őt, „mugik
202  5,      I|              tisztelt úrnőnek.~ ~Azt meg kell vallani róla, hogy
203  5,     II|               A lány azt sem tagadta meg, elfogatta a csókot és vissza
204  5,     II|            idegen leánynyal érkezett meg a kastélyba, a ki ott rögtön
205  5,     II|             űlni, a szakács tanuljon meg buktát sütni, a mit Kozima
206  5,     II|        nappal görcsei voltak, azután meg akarta mérgezni magát, bevett
207  5,     II|              hálálkodásokkal köszöni meg a visszaküldött leányt,
208  5,    III|         valami szent ihlet szállotta meg őket s eljöttek felszaporodott
209  5,    III|            az Istennek is gyújtsanak meg egy kicsiny szál gyertyát.~ ~
210  5,    III|              csupán azért látogatták meg a falusi templomot farsang
211  5,    III|           lesz-e az, melynek ütésére meg kell jelenniök a minden
212  5,    III|            Cselédek nem ütik, kutyák meg nem ugatják az uri udvarban;
213  5,    III|           szemébe talál tűnni, s még meg is szólitja.... Ilyen nagy
214  5,     IV|              gyémánttól, mintha ezer meg ezer szeme volna, melylyel
215  5,     IV|          kitépte hajából, s úgy állt meg ott, hosszú leeresztett
216  5,     IV|            fölötte.~ ~Hahaha. Kozima meg akar mindnyájunkat gyilkolni.
217  5,     IV|          hahotája a velőket fagylalá meg.~ ~És azután becsapta maga
218  5,     IV|     vigyáznak az igazra, hogy lábait meg ne üsse”. A magas emelet
219  5,     IV|          kastély udvarából, a faluig meg sem álltak.~ ~ ~ ~
220  5,      V|            az ablakból, mint menekűl meg, csodálatos úton, kezei
221  5,      V|            és ajkaik szitokkal telni meg.~ ~- Mire vártok még? Ez
222  5,      V|          miatt meghaljanak, haljanak meg hazájokért küzdve.~ ~A főnemességnek
223  6,      I|       ellenét szerelmi boszúból ölte meg. Ez börtönében maradt az
224  6,      I|           bűnét ember nem bocsáthatá meg.~ ~A fogoly hallá az örömrivalgást
225  6,      I|             miket lobogtatva emeltek meg az erkély alatt, lelkesülten
226  6,      I|             rivallgó néptömeg jelent meg az épület előtt. A négyszögű
227  6,      I|             fel; hallá, mint nyiltak meg a szomszédszobák ajtai,
228  6,      I|       elhamvad. A lélek fáradtan tér meg alunni, maga sem tudja,
229  6,      I|            szögletben egy légy fogta meg magát valamelyik pók hálójában,
230  6,     II|               elragadó mosoly hasadt meg, melyért éltét vetné oda
231  6,     II|     vendégseregen, mintha senkit sem meg az ismerne közűlök.~ ~Legelébb
232  6,     II|         röviden igy szólt:~ ~- Áldja meg az Isten azokat, a kik a
233  6,     II|           angol hölgy halványon állt meg a közepén. Nagy sötétkék
234  6,     II|          melegitő borzalommal lepték meg a sziveket. A lélek kilopta
235  6,     II|   elhallgatott már. Néha zördült még meg a távolban valami késői
236  6,    III|      kellenek neki a férfiak.~ ~- Én meg azt hiszem: hogy ki tud
237  6,    III|         szétnézve. - De nem hallja-e meg valaki?~ ~- Nincs itt senki.~ ~-
238  6,    III|            maguknak egyéb?~ ~- Értse meg a dolgot, jó Dinita. A mit
239  6,    III|       ostromlója volt elég, de senki meg nem hóditotta, senki egy
240  6,    III|           nem hasonlit, azt jelentse meg nekünk. De a mig asszonyunk
241  6,    III|              ment odább.~ ~- Pukkadj meg! mormogá a kapus, mindannyiszor
242  6,    III|             a falba volt róva, kezdé meg munkáját, gyanitva: hogy
243  6,    III|        kétségbe esett erővel ragadta meg s ott feküdt, mig az őrjárat
244  6,    III|            menekülését gátolta volna meg; azonkivül az ott járó őr
245  6,    III|      találkozás nem ijesztette volna meg, de e kép elsápasztá arczát,
246  6,    III|     elsápasztá arczát, a vér fagyott meg ereiben.~ ~A nagy kép alatt
247  6,    III|            oda. Ha elesel, úgy sirod meg van áldva, emléked meg van
248  6,    III|         sirod meg van áldva, emléked meg van siratva. Ha visszatérsz,
249  6,    III|           mind ereklyéűl tartogattam meg, most vedd hasznukat. -
250  6,    III|            több lámpa fénye világitá meg az udvart.~ ~Dinita, a grófnő
251  6,    III|           mig gúnyolódó bókkal hajtá meg magát Diego előtt, Serenára
252  6,     IV|           ott fény van és élet. Száz meg száz őrtüz világit az erdőben,
253  6,     IV|          megelőzlek pajtás. Szóllalt meg akkor egy hang a beszélők
254  6,      V|            Jacinto elértőleg szoritá meg Diaz kezét, most már jól
255  6,      V|              már a bástyaormot fogta meg kezével, s visszatekinte
256  6,      V|   börtönelőtti ház előtt állt. Rútul meg volt az rongálva: egy teke
257  6,      V|          kapus látva, hogy nem eszik meg, magához tért ijedtéből,
258  6,      V|               hogy kenyeremen hiztál meg?~ ~A kapus hátratántorodott
259  6,      V|       Eustaquionak azonban mondjátok meg, hogy tisztelem. A fülét
260  6,     VI|             Elhallgatott. Érzé, hogy meg fog halni.~ ~- Azok leszünk,
261  6,     VI|              Isten azért szabaditott meg téged, hogy ismét boldog
262  6,     VI|        meghalni.~ ~- Te nem halhatsz meg Diaz! zokogott szenvedélyesen
263  6,     VI|              előtte, hogy szabaditsa meg férjét. Az orvos némán vizsgálta
264  7        |            ott szép birtokkal áldott meg az isten, volt a hegyek
265  7        |   bocsátkozni. Olykor egy kő gördült meg lábaim alatt s ugrálva futott
266  7        |         látszott, hogy fel sem vesz, meg sem mozdult.~ ~Én szépen
267  7        |       csodálom, hogy e fél óra alatt meg nem őszültem. A zápor kioltá
268  7,     IV|            jutnak eszedbe, tartogasd meg őket féltett ereklyeként,
269  7,     IV|              érintése velőmet gyújtá meg, ha csak álmomban is.~ ~
270  7,     IV|             hörgések hangjánál iszik meg s elolt a szívben egy évtizeden
271  7,      V|            az eskű. A lég sem tartja meg, hát még az emberi szív?~ ~ ~ ~
272  7,    VII|              magáért szenvedi. Utáld meg magadat s nyugodjál meg
273  7,    VII|              meg magadat s nyugodjál meg szenvedéseidben; ez becsületedre
274  7,    VII|            válik. Minden gyümölcsnek meg van saját férge, minden
275  7,    VII|          mindenki megvetett, gyűlöld meg magadat, megérdemelted.
276  7,    VII|          állatnak, semmi fűnek nincs meg e fájdalma. Csak az ember
277  7,     IX|          első napon? hadd halt volna meg éhen a hatodikra....~ ~S
278  7,     IX|            virágnak? S ki ne ismerné meg a méregnövényen azt a baljóslatú
279  7,      X|            volt, igy nem jelenhettek meg az Isten előtt, s csak künn
280  7,    XII|          felén a vándorfecske szállt meg vendégnemszerető kopár ormain.
281  7,    XII|     fölnevelt, a sir férgeig, a mely meg fog rágni, s szivembe döftem
282  7,    XII|              élő szem még nem látott meg soha.~ ~Várt, várt, a nemtő
283  7,    XII|          bámultak rá és nem szóliták meg. Sorra járta a csillagokat,
284  7,    XII|         Századokig, ezredekig járták meg ez utat, mire visszatértek,
285  7,    XII|             világ, ez egyért kimélte meg a földet az Isten.~ ~De
286  7,    XII|                 Egy apa fiát átkozta meg.~ ~Tele volt csillaggal
287  7,    XII|               Kilenczven év fehérité meg e hajakat.~ ~És becsületben
288  7,    XII|              És becsületben őszültek meg azok.~ ~Egyetlen fia volt
289  7,    XII|             Ilyen látások kisértenek meg álmaimban.~ ~De az ébrenlét
290  7,    XII|                 Óh, hányszor látogat meg ez a fekete kép, e néma
291  7,    XII|              sejtelem, mit látogatsz meg annyiszor?~ ~ ~ ~
292  7,   XIII|          embert. Rövid fájdalom elöz meg, ez a fájdalom is az életé.
293  7,   XIII|             élvezni ott. És hinni és meg nem csalatni. Nem vonzatni
294  7,   XIII|          sorai. Könyvnélkül tanultam meg azokat, bár most felejteni
295  8,      I|               Ha szoptatós vad talál meg kis gyermeket, rendesen
296  8,      I|           vadállat is, himje láttára meg kell szelidűlnie.~ ~- Az
297  8,     II|            alakja rózsaszinűen jelen meg a múló éjszakában, a fekete-kék
298  8,     II|          vagy a hol a moha fogamzott meg, a hasadékokban sárga, piros
299  8,     II|             És ime - mi alak jelenik meg a vadrózsák ölelkező fenyőbokrok
300  8,     II|       magasabb lélek, ki nem tagadta meg jobb érzéseit, megért? Mig
301  8,     II|      mozdulatlanná varázsolva állott meg a tünemény előtt, nem igy
302  8,     II|             lábai alatt alig hajlott meg a fű. Szikláról sziklára
303  8,     II|              őt még mindig nem szűnt meg üldözni.~ ~Azonban épen
304  8,     II|            melynek csak tollát fogta meg a tőr, elvadúlt méreggel
305  8,     II|            csak itt ott kapaszkodott meg egy egy csenevészett tamarik
306  8,     II|              volt. Megdermetten állt meg a sziklapárkányon elveszett
307  8,     II|       bukásában öntudatlanul ragadta meg annak egyik ágát, mely egy
308  8,    III|        azonban szilaj erővel ragadta meg mind két kezével a medve
309  8,    III|             a szomszéd bokor mellett meg egy nagy fekete medve szedi
310  8,    III|             epret, s azután kergette meg a fiút, megette volna őt
311  8,    III|         közelből kutyaugatás szólalt meg, a ritkáson át néha egy
312  8,     IV|               valami énekhang ütötte meg füleit, húrok pengése és
313  8,     IV|  félhomályban egy ifjú férfit látott meg, megismerte benne minapi
314  8,      V|        csodálkozás hangjai szólalnak meg mindenfelől.~ ~- Hogy a
315  8,      V|       Darvait, hogy a leányt mutassa meg nekik.~ ~- Jertek utánam,
316  8,      V|         hozzá. „Kezet rá, mig szavad meg nem másolod”.~ ~- Nem másolom
317  8,      V|            másolod”.~ ~- Nem másolom meg, sőt lekötelezesz vele.~ ~-
318  8,     VI|            van az, lássa s győződjék meg felőle.~ ~S hirtelen felrántá
319  8,     VI|         reszketve, sápadtan látszott meg a leány; vonásait hónapok
320  8,    VII|            föltalálnia? Most a lélek meg fogja őt emészteni.~ ~A
321  8,    VII|            Mint az Isten haragja üté meg füleit a nem várt e m b