Rész,  Fezejet

 1  1,   VIII|             a további utat. -~ ~Ah! ti már itt vagytok, szólt a
 2  1,   VIII|          Jancsit csókolgatva össze. Ti pontosan megtartátok szavaitokat,
 3  1,     XI|    különbféle betegségek, a minőnek ti csak neveit hallátok: sárgaláz,
 4  1,     XI|        mindenütt bün ez érzelem, de ti nektek szent legyen ez önzés,
 5  3,      V| Kereszténnyé fog lenni!”~ ~,Oh nem, ti tértek át hitére,’ -~ ~„
 6  5,     IV|          elviszem. Emlékezzetek reá ti mind, hogy egy kést elvittem
 7  5,      V|      házassága első napján.~ ~- Hát ti engedetlenségre akarjátok
 8  5,      V|             én feleségemnek, a mint ti azok vagytok a tieiteknek,
 9  5,      V|       bámuló néptömeghez. -~ ~- Hát ti nyomorultak, mit bámultok
10  5,      V|           vagytok, hűséges kutyái a ti uraitoknak, nincs-e egy
11  5,      V|           Adjatok hálát az Istennek ti, kik boldog határainkon
12  7,    VII|      fájdalma, saját bűnhödése.~ ~S ti a sorsot meritek káromolni?
13  7,    VII|     emlékeztek azon kézre, melylyel ti vertetek mást. Emlékeztetek
14  7,      X|        festeném a megváltót, a mint ti szoktátok, nem a halál árnyékában,