Rész,  Fezejet

 1  1,   VIII|      egy rakás száraz fát, s távol a kunyhótól tüzet raktunk,
 2  1,      X|         Akárki lett legyen a távol hazából, egy idegen! egy
 3  2,      I| futással ezüst csónakában, s távol, igen távol gyönyörüen fénylett
 4  2,      I|    csónakában, s távol, igen távol gyönyörüen fénylett a Sirius.
 5  3,     II|  lángba és vérbe öltözött; a távol hegyormok, a fehér házfalak,
 6  3,     IV|  durva tenyerébe fektetve, a távol maradt feszületre függeszté
 7  6,     II|     mely messze messze ered, távol a legközelebb elmult vigalomtól,
 8  7        |  völgyben már alkonyat volt, távol harangszó hitta estimára
 9  7        |      vetve a világra. Oh ily távol emberi szivektől, az éghez
10  7        |    madárzenét s az ércztörők távol zuhogását, s a pásztorkűrt
11  7        |  hajléknak hire sem volt sem távol sem közel, s megázni mégis
12  7,    VII|   alá, elvesznek szem elől a távol remények partjai, s a távol
13  7,    VII|  távol remények partjai, s a távol hajótörések bérczei. Miért
14  8,      I|     az erkélyen kihajolva, a távol kéklő erdőkre bámul.~ ~Az