Rész,  Fezejet

 1  3,      I|     fényessé az ő életét, mint mily sötéten hagytad tömlöczömet.
 2  3,    III|      jutott, hogy egy év előtt mily boldog vala, mindene volt;
 3  3,     IV|        Ekkor kezdé észrevenni, mily egyedül maradt az egész
 4  5,     IV|    akkor kezdték csak átlátni, mily borzasztó tréfa áldozataivá
 5  6,     II|        fel legszembeszökőbben: mily sajátságos alkatrészekből
 6  7        | szivektől, az éghez ily közel, mily magas sejtések szűlettek
 7  7,     IX|      világon.... nézd: e virág mily kellemmel tudja megnyitni
 8  7,     XI|       s lángoltak föl az égre, mily nagyszerű szép volt.~ ~Emeletes
 9  7,     XI|  szerekkel s odább állt velök, mily nagylelküség!~ ~- ~ ~Pompás
10  7,    XII|       végnélküli iszonyú lény, mily kinzó még álomnak is a te
11  7,   XIII|    tizenharmadikat. Ha tudnám, mily sorban vagyunk nála föl
12  7,   XIII|      ide sorba temetve vannak, mily gazdagok lehettek egykor!
13  7,   XIII|  drágakő és a büszkeség arcza! Mily nagyra lehettek zsellérhatalmukkal
14  8,     VI|          S tudott gondolni rá, mily öröm lesz az azon ifjúnak,