Rész,  Fezejet

 1  1,      V|  megkapta galléromat s fölemelve iszonyú torkában a viz szinére,
 2  3,    III|     alatt dobogna s a rohanó lég iszonyú átkok utó hangjait hordaná
 3  3,     IV|          mikorra lecsillapodott. Iszonyú rombolást tett mindenfelé.
 4  3,      V|       kételkedni szavaidban.”~ ~,Iszonyú való mind a mit mondtam.
 5  4,    III|        és a boldogság között oly iszonyú esemény emléke áll, melyet
 6  4,      V|          nem birok fölébredni ez iszonyú álomból. Valami pokoli ármány
 7  6,      I|           az álomijesztő eszmék, iszonyú képek a mult emlékeiböl,
 8  6,    III|        hanem az öreg szerzeménye iszonyú. Végrendeletében egyenlően
 9  6,    III|      szemeire s elsápadt ajkaira iszonyú volt tekinteni e csöndes
10  7,    XII|          te kezdet és végnélküli iszonyú lény, mily kinzó még álomnak
11  7,    XII| sziklapartról e tóba letekintek, iszonyú arcz tekint rám vissza onnét
12  8,    III|       vadállat utolérte, s egyik iszonyú talpát nyakára téve, elkezdé
13  8,    VII|     vadállati bőgés viszhangzott iszonyú tusában.~ ~A leány végig
14  8,    VII|         azon éjjel eltávozott az iszonyú esemény helyéről. Útja az