Rész,  Fezejet

 1  2,    III|       itt is meglát…. Fekete az éj, szivem dobog, a csillagok
 2  2,    III|        lassan, Agathodaemon! az éj hallgat! az éj hallgat,
 3  2,    III| Agathodaemon! az éj hallgat! az éj hallgat, Agathodaemon!”
 4  3,     II|         iszonyu nyomástól.~ ~Az éj beáll, de nem a nyugalom.
 5  3,    III|      gondolatjai nem egy polusi éj kisértetei-e? Örömre kevés
 6  6,      I|    jelenet tünik ki magasra. Az éj sötétében, az ég magasában
 7  6,     II|  társaság közt eltöltött lármás éj után végre egy éjfélutáni
 8  6,    III|     hosszú folyosón.~ ~E közben éj lett, kétszerte sötétebb
 9  7        |    Gyakran ott talált a feljövő éj csillagképeivel, mélázva,
10  7        |       gyopárfödte bérczen, s az éj egyhangú sötétéből jövendőt
11  7        |         a vigaszt, mit félelmes éj után a viradó nap fénye
12  7,     VI|           S mint végig utaz~ Az éj viharában,~ Mormogva magában~
13  8,     II|      bibor, majd aranyszinű, az éj árnyékai lejebb húzódnak
14  8,     VI|        hallani, de ha eljött az éj, ha a kastély lakói bezárták