Rész,  Fezejet

 1  1,    XII|  megvetett hazába. De nevessetek bár akkorát, hogy ide halljam,
 2  1,    XII|     kiszalasztani a számon, hogy bár most is ott ülhetnénk. Erre
 3  1,    XII|           Ha eljöttem, megbántam bár, de nem vallom be; s ha
 4  2,     II|  különösen látszott őt kegyelni; bár mihez fogott légyen, azon
 5  3,     II|         majd te is meghalsz.”~ ~„Bár meghalnék, bár vele mehetnék
 6  3,     II|     meghalsz.”~ ~„Bár meghalnék, bár vele mehetnék én is”, szólt
 7  3,      V|           s ő is el kezde sirni, bár nem tudta, hogy miért.~ ~,
 8  4,     IV|         teljes arczczal, bátran, bár minden dacz nélkűl lépett
 9  5,     IV|         kivánkozik a földfelé, s bár a megijedt menyasszony két
10  5,     IV| felkaczagott.~ ~- Pártádat, ugye bár?~ ~- Azt nem vihetem el.
11  6,     II|     Godoy jobb kezének neveznek, bár inkább nevezhetnék balkezének,
12  7,   XIII| Könyvnélkül tanultam meg azokat, bár most felejteni tudnám.~ ~
13  8,    III|       védelmezője biztatásait, s bár mennyire ijesztő volt is
14  8,     VI|        Soha sem akadt rá többet, bár mennyire járt utána. Az