Rész,  Fezejet

 1  1,      I| bennünket, nem ismernél reánk. Atyám, az életvidám, őskedélyü
 2  1,      I|       mi velünk történt, s mig atyám minden szót, minden czélzást
 3  1,     IV|  azokat, testvérem kigunyolja, atyám elitéli. Egyik kinos spártai
 4  1,     IV|        újra kinő.~ ~E napokban atyám az elnöknél volt, ki igen
 5  1,     IV|   élhetett volna a fővárosban, atyám e helyett azon kegyet kérte
 6  1,    VII|   naptól, nem ismernél reám.~ ~Atyám és bátyám szántanak, épitenek;
 7  1,    VII|        hogy lőni kell rájok.~ ~Atyám maga is a legkeményebb munkákat
 8  1,    VII|  hazámbeli virágokat tartanom, atyám nem türheti az érzelgés
 9  1,      X|       Egyszerre ugrottunk fel, atyám a kandalló mellől, testvérem
10  1,      X|   Lászlóra ismertünk, egyikére atyám egykori politikai ellenfeleinek,
11  1,      X|     volt e találkozásban most! Atyám eléje sietett az érkezőnek
12  1,      X|  Bátyám az őrültséghez közelg, atyám a halálhoz, én a kétségbeeséshez.~ ~
13  1,     XI|        184-~ ~(Fekete pecsét). Atyám meghalt. Megölte a kinozott
14  3,     IV|       örömszinével arczán.~ ~,,Atyám!” sikolta örömrepesve a