Rész,  Fezejet

  1  1        |                Vándoroljatok ki... -~ ~Ha a sziv mitsem érez, midőn
  2  1        |                midőn e szóra gondol, - ha a hazát csak akkor kell
  3  1        |             honszeretet neve keserv, - ha a távozni készülő nem hall
  4  1        |            susogja: maradj, maradj!... ha számot vetve magatokkal,
  5  1        |              semmit használni többé, - ha a legszentebb remények utolsó
  6  1        |               kihamvadt kebletekben, - ha nem szerettek senkit és
  7  1        |             rajongás, gyermeki ösztön. Ha kérdeni találja benned valami
  8  1        |            száll-e szivedbe büszkeség, ha a multakra gondolsz s nem
  9  1        |                nem dagad-e önérzettől, ha a jövőre nézesz? s mindezeket
 10  1        |             ember s okosan cselekszik, ha itt hágy bennünket, kik
 11  1        |              elétek, olvasgassátok el, ha útban lesztek.~ ~A levelek,
 12  1,      I|          elválásról, távollétről, mert ha azokra gondolnék, akkor
 13  1,      I|                 melyet belől viselünk. Ha látnál bennünket, nem ismernél
 14  1,      I|           beszélgetés ellen mutatni, s ha testvéremmel találunk egymáshoz
 15  1,      I|                a berlini kiejtéssel, s ha olykor a hajós kapitánynyal
 16  1,      I|             Milyen boldogság volna ez, ha lehetne. Hijába, az emlékezet
 17  1,      I|             reményleni. Nem szeretném, ha azt érezné, a mit én; de
 18  1,      I|               a csendes kegyeletnek, s ha egykor boldog leend, gyanitsa,
 19  1,     II|                szent Pál az oláhokat s ha megmondtam, hát meg is teszem.
 20  1,     II|             mint a parancsolat, s majd ha egy pár millióm lesz, akkor
 21  1,     II|     meglátogassalak, addig nem láttok, ha megbetegesztek is értem.~ ~
 22  1,    III|                   Barátom! Megbocsáss, ha várvavárt levelemet sokáig
 23  1,    III|                kell megütköznöd rajta, ha legközelebbi levelemet három
 24  1,     IV|          újdonsága lelkünkre teendett, ha egy uralkodó fájdalom mindazokat
 25  1,     IV|         elhagyott, mint az irlandi, ki ha elsülyedve látná azt a földet,
 26  1,     IV|            magyarul van annak értelme, ha találkozol a hazában szenvedőkkel,
 27  1,      V|                Én már szerettem volna, ha oda értünk volna.~ ~Ismét
 28  1,      V|         dohányfűst sem birta előlni, s ha a hajó egyik oldaláról a
 29  1,      V|              tudós forma német embert, ha nem adna-e olvasni valami
 30  1,      V|              én az vagyok a mi akarok: ha kell müvészet, vagyok szinész,
 31  1,      V|                aufvartolásra tanitani; ha kell könyvet irni, én megirom,
 32  1,      V|              könyvet irni, én megirom, ha kell kiszedni, én kiszedem,
 33  1,      V|            kell kiszedni, én kiszedem, ha kell bekötni, én bekötöm,
 34  1,      V|             bekötni, én bekötöm, s még ha rá kerül a sor, el is adom,
 35  1,      V|               kaputot mint akárki más. Ha minden kötél szakad, találok
 36  1,      V|          zsebem, még sem tudok aludni, ha arra gondolok, hogy miből
 37  1,      V|              már oly félve hallgattam, ha nem hallatszik-e keresztűl
 38  1,      V|                ki négy kéz láb mászott ha egy tizlépésnyi expeditiora
 39  1,      V|            előbb számot vetve magában, ha valljon feleljen-e? azzal
 40  1,      V|         szétpattanhat, meggyuladhat, s ha az embert el nem nyelte
 41  1,      V|                bánom is én; viszonzám, ha viz jött be az egyik lyukon,
 42  1,      V|              Kétségtelenül ott veszek, ha valaki nem könyörűl rajtam,
 43  1,     VI|             birtam belőle megérteni, s ha valamelyikhez szóltam, úgy,
 44  1,     VI|            látszott, hogy tán elbődül, ha a vellát bele szúrom.~ ~
 45  1,     VI|                     Ugy bolond volnék, ha nem az első emeletben laknám. -~ ~
 46  1,     VI| legkényelmesebb.~ ~Szépen van.~ ~Tehát ha az egyik szobámból a másikba
 47  1,     VI|             lépcsőt kell felmásznom, s ha itt vagy ott feledtem valamit,
 48  1,     VI|         munkáját; s felszólitott, hogy ha még valami dolgom van, mondjam
 49  1,     VI|            Nesze semmirevaló! kiálték, ha te megtanitottál engemet
 50  1,     VI|                békebirája igen örülne, ha személyesen szót válthatna
 51  1,     VI|         vezettetvén, megkérdezé tőlem, ha ismerem-e ez embert és igaz-e,
 52  1,     VI|                fövényen jár az ember s ha megszurja a fa oldalát,
 53  1,    VII|              el fogsz komorodni rajta, ha megmondom, miszerint én
 54  1,    VII|               azt magam kimángorlom, s ha látnál aratáskor a mezőn
 55  1,    VII|          használhatóvá birnak tenni, s ha bevetteték, sövényt kell
 56  1,    VII|            akkor álmodom magam haza, s ha ilyenkor fölébredek, gyakran
 57  1,    VII|               pompás növényzet között, ha itt ott egy törpe nyirfát
 58  1,    VII|          üdvözlöm, miként rokonomat, s ha e tarka madársereg közől
 59  1,   VIII|              oda okos ember nem jár.~ ~Ha ez a levelem hozzád jut,
 60  1,   VIII|        figyelmeztettek bennünket, hogy ha odább akarunk menni, vegyünk
 61  1,   VIII|                minek ez? monda Jancsi, ha ott ezrével vannak a bivalyok
 62  1,   VIII|            végén megint összejövünk, s ha azalatt találkozunk valakivel,
 63  1,   VIII|           lötyögött egy kicsiny ember; ha gyalog jön, azt hiszem,
 64  1,   VIII|                függ, felelt a citoyen, ha be akarunk-e még ma vergődni
 65  1,   VIII|             villám soha bele nem üt, s ha megázik, egy nap alatt ismét
 66  1,   VIII|                 s az mindjárt kibuvik, ha meleget érez.~ ~Mit! kiálték
 67  1,   VIII|            háljak egy födél alatt, hát ha ezt a kastélyt nekem ajándékozod! -~ ~
 68  1,   VIII|              olyan hideg az éjszaka, s ha folyvást nem tüzelünk, minden
 69  1,   VIII|         aggódva kérdezém a citoyentől, ha nincsenek-e az ő statusában
 70  1,   VIII|             insultus volna reám nézve, ha valami hazámfia ilyen állapotban
 71  1,   VIII|          korlátos kikötőket képzeljek, ha még annyi szemem lett volna
 72  1,   VIII|             megkérdezém patronusunkat, ha feleségének nincsenek-e
 73  1,   VIII|                hogy még van kilencz, s ha kivánom, számomra megkér
 74  1,   VIII|        megcsókolta a lábát.~ ~No mert, ha a képét csókolta volna meg,
 75  1,   VIII|             benne lakni keveset. No de ha itt ez az architectura van
 76  1,   VIII|           kiálték betéve az ajtót, hát ha ez volna a Noé bárkája,
 77  1,   VIII|            volna oda, a honnan jöttem, ha egyike a szomszéd genieknek, (
 78  1,   VIII|               szent Dávid, megköszönöm ha itt a paradicsomban éhen
 79  1,   VIII|            minél ismét jobb szeretném, ha a szunyogokat tudná rávenni,
 80  1,   VIII|              is csak ugy terem a föld, ha az ember szánt-vet rajta,
 81  1,   VIII|        legalább ott terem majd valami, ha a status madarai ki nem
 82  1,   VIII|                nem csudálkoznám rajta, ha a buzavetésem helyén spanyolnádat
 83  1,   VIII|                is bekergeti a házba, s ha valami madarat hall kiabálni
 84  1,   VIII|           madarat hall kiabálni éjjel, ha három országot igérnél neki
 85  1,   VIII|                 hogy majd csak elmegy, ha megunja magát. Nem az, ott
 86  1,   VIII|               a czérnaszál és szőrös s ha éjjel az embernek a bőre
 87  1,   VIII|                őröl a ház oldalában, s ha valami ételt meghagysz este,
 88  1,   VIII|           fogom-e datálni?~ ~Notabene: ha valaki utánam akar jőni,
 89  1,      X|         Gondolj reá, mit tennék akkor, ha azokat ölelhetném, kiket
 90  1,     XI|           különben mit csinálnék most, ha mind e férfiakat magamon
 91  1,     XI|       természet legvadabb gyermeke, de ha egyszer megszeret, akkor
 92  1,     XI|             csak nem csapsz a földhöz, ha még egyszer születsz is,
 93  1,     XI|            igérte, hogy rögtön elvisz, ha akarom Quebeckig.~ ~Én pedig
 94  1,     XI|               szöktem volna már innen, ha ut vezetne ki ebből az országból,
 95  1,     XI|                 ez az én vérem, melyet ha isztok, megemlékezzetek
 96  1,     XI|                kerestem, felelék.~ ~És ha találtál volna, most elégült
 97  1,     XI|               ö n g y i l k o l á s a. Ha valahányszor súlyos napjai
 98  1,     XI|                otthon használni többé? Ha elvesztettél egy tért, állj
 99  1,     XI|            állj a másikra és hass ott; ha nem lehetsz egyéb, lehetsz
100  1,     XI|               haza földén. Elég ugy-e, ha a szegény ember szereti
101  1,     XI|              nemzet nem születik ujra, ha még egyszer ujra támad is
102  1,     XI|              is a világ! Eredj haza, s ha nem tudsz egyebet használni,
103  1,     XI|          találsz egy ezüst szelenczét, ha meghalok, nyisd fel, egy
104  1,    XII|              én vagyok. És igy van az. Ha nem tudjátok egymást megbecsülni,
105  1,    XII|              jertek ide. Én szeretném, ha minden pártvezéreinket kiküldenék
106  1,    XII|       cselekszem, mondék, soha többet! Ha eljöttem, megbántam bár,
107  1,    XII|               bár, de nem vallom be; s ha itt vagyok, itt megőszülök,
108  1,    XII|             Akár a más világig. -~ ~És ha jutalom helyett önt ezért
109  1,    XII|          ezentul rokonának nevezzen.~ ~Ha arra gondolok, hogy boldogsága
110  1,    XII|                nem akarok ember lenni, ha magyar nem lehetek, és ha
111  1,    XII|              ha magyar nem lehetek, és ha itt volna a paradicsom,
112  1,    XII|               melyet keresztül szel.~ ~Ha a magyarok istene bele nem
113  1,    XII|        gunyoljatok ki, mégis jobb mint ha megsiratnátok.~ ~Isten veled!
114  2,      I|                fenhangon.~ ~….Gyakran, ha az ember mély erdők között
115  2,      I|               mer leszállni árboczára, ha a szélcsendet elúnta s éhező
116  2,     II|                 midőn megházasodott.~ ~Ha fiatal ember nősül, élni
117  2,     II|               ember nősül, élni ohajt; ha vén ember vesz feleséget,
118  2,     II|                meg nem adott volna, és ha nem teljesithette azt, vigasztalhatlan
119  2,     II|         tartotta volna szerencséjének, ha más azokat elfogadja.~ ~
120  2,     II|             érzelem beljutalma, melyet ha tetetniök kellene, ha velök
121  2,     II|           melyet ha tetetniök kellene, ha velök nem született volna:
122  2,     II|            akkor nem volt kellemetlen, ha hideg komolyságot kellett
123  2,     II|           isten! Az emberek vétkeztek: ha ő a templomba ment, mert
124  2,    III|      hatástalan, ártatlan alvószer; de ha egy cseppet belőle egy pohár
125  2,    III|             nem tud az ember meghalni, ha egyszer megvénült? Mikor
126  2,    III|                 zöld czukor benne.”... Ha az öreg nem akar alunni,
127  2,      V|           fénye benn örökre kialudt.~ ~Ha csöndes volt az idő, ő is
128  2,      V|            szavát nem lehete venni; de ha vihar támadt, ha érzé arczán
129  2,      V|             venni; de ha vihar támadt, ha érzé arczán a tengerszél
130  2,      V|                volna mi bántja?.... ...Ha a zivatar megszünt, ő is
131  2,      V|               holttesteket a partra? s ha igen, oda ment hozzájok,
132  2,      V|              nem azok, még nem azok! - ha kérdék tőle ilyenkor, hogy
133  3,      I|         megtanitja fiait repülni hogy, ha majd hullani kezdenek az
134  3,      I|           ablaka; - sötét van benne; - ha laktársaim - a kigyók és
135  3,      I|              van reggel, mikor este? - ha lelkem hasztalanúl erőködve
136  3,      I|              fölver, akkor fölébredek. Ha ivóvizem megpenészedik és
137  3,     II|                 nem igaz?”~ ~„Istenem, ha meg találnék halni - rebegé
138  3,     II|              szegény apám, mint sirna, ha engem sem láthatna többet!” -
139  3,     II|               és fekete lesz az ember, ha meghal!” - s kis kezeivel
140  3,     II|              védte meg őt.~ ~Jaj neki, ha e talizmánt elvesziti! Jaj
141  3,     II|         talizmánt elvesziti! Jaj neki, ha lyánya nem lesz ártatlan
142  3,    III|             szerencsés utat kivánok. - Ha tetszik útiköltség.... nem
143  3,    III|          menykövét, mely őt agyonüsse, ha valaha családja nyomorát
144  3,    III|                és őt hamvaul kihányja, ha apja s rokonai kínszenvedéseit
145  3,    III|              maradjon világ romlásaig; ha az, ki oka volt apja halálának,
146  3,    III|             családjából minden ivadék; ha annak gyermeke nem lesz
147  3,    III|                az ő apjának gyermekei; ha a megcsalt szerelem kárhoztatja,
148  3,     IV|                Törődik is azzal a nap, ha a föld beteg.~ ~Korán reggel
149  3,     IV|         messzirül: „no hát ne tréfálj, ha velem akarsz jőni; mondtam,
150  3,     IV|            néplakta helységet találni: ha akarod, odáig elvezetlek.”~ ~„
151  3,     IV|        vezetője ölben vitte őt tovább: ha rájok esteledett, az ő keblére
152  3,     IV|                le fejét, ott aludt el; ha zivatar érte őket utol,
153  3,     IV|             Légy üdvöz, szólt az apa - ha leányommal jót tettél, velem
154  3,      V|                lennem.’~ ~„Csak az? És ha ez elég. Hisz ezt meg kell
155  3,      V|          szenvedélyű pogánynak, s majd ha férjedet megzsinórozzák,
156  3,      V|             fenn.’~ ~„Nem úgy Lőrincz, ha isten van az égben.”~ ~,
157  3,      V|      elváltozott arczára nem ismerhet. Ha tudta volna, hogy előtte
158  3,      V|            perczéig buzgón imádkozott. Ha tudta volna, hogy ezek miatt
159  4,      I|              Monce, ön azt hiszi, hogy ha én most e pénzösszegekkel
160  4,      I|        magamforma ember túlélheti azt, ha gyilkosság sűl ki rá, ha
161  4,      I|               ha gyilkosság sűl ki rá, ha felesége megcsalja, ha hazája
162  4,      I|                 ha felesége megcsalja, ha hazája elpusztúl, ha az
163  4,      I|        megcsalja, ha hazája elpusztúl, ha az ujságirók hazaárulónak
164  4,      I|                holta után?~ ~- Nos, és ha elfogadna?~ ~- Akkor az
165  4,      I|                fogok neki kézbesíteni, ha a hitelezők figyelme s a
166  4,     II|            állt, - szórakozott volt, - ha olykor a tükörbe tekinte,
167  4,    III|            hogy szegény vagyok.~ ~- És ha mégis volna ember, ki lelkét,
168  4,    III|                 és légy te az enyém; - ha volna ilyen ember?~ ~- Csak
169  4,    III|                Ezen értelemben senkit. Ha azon halál, melylyel első
170  4,    III|             esemény emléke áll, melyet ha eltudnék feledni, azt kellene
171  4,    III|                és verjen meg az Isten: ha ez esküvésemet valaha megbántam
172  4,    III|                az asszonyok között; de ha e szó, ha ez intés elmarad,
173  4,    III|         asszonyok között; de ha e szó, ha ez intés elmarad, meghalunk
174  4,    III|                nem is gondolt, s a mit ha önnek megneveznék, megrendülne
175  4,    III|       Megborzadna lelkem ön szavaitól, ha öntudatom nem védne ellenük.
176  4,    III|                     Emlékezzék ön rám, ha nagyon fog szenvedni, mondá
177  4,     IV|             mind a kettő halálos volt, ha az elsőt megtette az öngyilkos,
178  4,     IV|               neve tisztán maradjon, s ha lesz, a ki kérdeni fogja
179  4,     IV|        istenemre nem tevém, hallgattam ha kérdeztek, és a kereskedői
180  4,     IV|             uraim! Ezért hallgatott ő, ha férje halálának okait kérdezék,
181  4,     IV|                eltévesztené hivatását, ha ez új pályán meg nem maradna.
182  4,      V|           számlálom a napokat; ird meg ha jösz; Liverpolba elődbe
183  4,      V|         bizalmasabb barátnéja előtt, s ha bűntárs volna az, kihez
184  4,      V|                nincsenek rám hatással. Ha igazat mond ön s valóban
185  4,      V|               előbbi találkozásunkkor. Ha kegyed nem akarja velem
186  4,      V|              uram, ártatlan vagyok; de ha meg kell lenni, lelkem eléggé
187  4,      V|                gyalázva önmagam előtt, ha önnek átadnám magamat.~ ~
188  4,      V|           szóról szóra igazat mondott. Ha tudta volna valaki: hogy
189  4,     VI|             akkor világosult meg néha, ha a villám végig czikázott
190  5,      I|               gondoskodnak felőlük; és ha férjhez adtak egyet, keresve
191  5,      I|                lehetett róluk hallani, ha valaki érdekesnek találta,
192  5,      I|               neki tetszik. A mugiknak ha van esze a kereskedéshez,
193  5,      I|                 az mind a gazdájáé, és ha a leggazdagabb aranyművest
194  5,      I|            voltál és mugik maradsz.”~ ~Ha a mugik feleséges ember,
195  5,      I|                 mind férjhez jutnak, s ha kis gyermekek maradnak utánok,
196  5,      I|             apró bárányokra, bornyúkra ha az anyajuh és tehén bőrével
197  5,      I|                jámbor mugik úgy örűlt, ha elgondolá, hogy a ő leánya
198  5,      I|             eladhatja a kinek tetszik. Ha tehát valaki birni a karja
199  5,      I|                megnyerheti a lyánykát, ha tetszik húsz ezer rúbelért;
200  5,     II|                                  II.~ ~Ha e sorok kegyes olvasói az
201  5,     II|                magának se hitte volna, ha mondja, hogy ő a hajdani
202  5,     II|                a hajdani szép Feodora, ha Csarekoff egy mulatságos
203  5,    III|                                 III.~ ~Ha Feodora szelid, mivelt és
204  5,    III|          valóságos nőstény farkas, kit ha megharagítanak, karmol és
205  5,    III|              birta győzni; a ki aztán, ha jól megkorbácsolták, hizelgve
206  5,    III|              sem találkozott életében. Ha kizárta az ajtón, ott hált
207  5,    III|             törték fejöket: különösen, ha a zivatarok beszoriták őket
208  5,    III|      születendő legutolsó jobbágyaig s ha zivataros volt az idő, és
209  5,    III|         tartoztak a csekélységek közé, ha valaki megsokalta már a
210  5,    III|               még majd bort is iszik s ha üresen megy valahová a hintó,
211  5,     IV|         haragjától, egy féregétől, kit ha tetszik, eltapodhat? Nehogy
212  5,     IV|         asztalon, melyre ez van irva: „ha ki ittál, fektess le, ha
213  5,     IV|               ha ki ittál, fektess le, ha fölállok tölts tele.” A
214  5,     IV|             már úgy inni, a hogy azok, ha nem jobban. Az ő feje sem
215  5,      V|                laknod az ólombányában, ha nélküle térsz vissza.~ ~
216  5,      V|                hogy azt megtoroljátok? Ha kutyák vagytok, hűséges
217  5,      V|     leghunyászabb nép a legirtózatosb, ha egyszer kitör: sehol sem
218  5,      V|               a kaukázi hadsereghez, s ha Isten úgy akarja, hogy bűneik
219  5,      V|             pedig tudtul adatott, hogy ha még egyszer jobbágyaik fellázadnak,
220  6,      I|             szokott, a megőrüléstől. S ha mégis előjöttek olykor a
221  6,      I|               egy gondolat támadt.~ ~- Ha te kimehettél itt, miért
222  6,     II|                 s ismét tova röppenni, ha egy észrevevő szem pillanta
223  6,     II|        tánczolhatásra, de azon esetre, ha mégis valakinek eszébe jutna,
224  6,     II|              ragadtatva, kedves öcsém; ha még hallhatnám tőled „a
225  6,     II|         festeni!~ ~- Plane kettesével. Ha látná don Manuel Godoy saját
226  6,    III|              bámulat miatt.~ ~- De hát ha szereti az asszonyunk, mért
227  6,    III|          kérdezzen olyanokat.~ ~- Vagy ha nem szeretik egymást, miért
228  6,    III|              csak arra vigyázzon, hogy ha valaki úrnőnkhöz közelitni
229  6,    III|              háznál senki sem tudja. S ha asszonyunk észreveszi, hogy
230  6,    III|              túlnan zajosan omla be.~ ~Ha valaki van azon teremben,
231  6,    III|        teremben, úgy terve meghiúsult, ha senki sincs, sikerült. -~ ~
232  6,    III|     czérnakötél középen ketté szakadt. Ha egyenesen a földre ereszkedett
233  6,    III|             aztán valahogy kijuthatni; ha máskép nem, a legelsőt a
234  6,    III|           aztán lefut a bástyalépcsőn; ha utána lőnek és találják,
235  6,    III|           utána lőnek és találják, jó; ha nem találják, bele veti
236  6,    III|             lesz mind kettőnkre nézve, ha meghalok?~ ~- Ha meghalunk.
237  6,    III|                nézve, ha meghalok?~ ~- Ha meghalunk. Igazitá ki a
238  6,    III|            midőn e nevet kimondtam. De ha te megbocsátasz is; ha megbocsát
239  6,    III|              De ha te megbocsátasz is; ha megbocsát maga az Isten;
240  6,    III|               vannak tűzve, eredj oda. Ha elesel, úgy sirod meg van
241  6,    III|               emléked meg van siratva. Ha visszatérsz, az egész hon
242  6,    III|                   Serena összeborzadt. Ha férjét itt kapják, veszve
243  6,    III|         Senkinek semmi köze hozzá.~ ~- Ha úgy van, felelé a kapus
244  6,     IV|            égetett egy cseréptálban.~ ~Ha jól megnézzük, ismerősünkre
245  6,     IV|              Csak is azért jöttem ide, ha valahogy még ezt a másikat
246  6,     IV|               vas a feje”.~ ~- Dejszen ha vas lett volna a feje, akkor
247  6,     IV|              is neki megyek. Megjárom, ha ott hagyom a fogamat: don
248  6,     IV|            akarta megtudni.~ ~- Örülj, ha nem tudsz róla semmit, szólt
249  6,     IV|              vagyok őt előtted leirni, ha megigéred, hogy megszerzed
250  6,     VI|             úton, s ismét fölreppenve, ha odaért, a nap oly hévvel
251  6,     VI|            Isten nem nézheti el. Elég, ha boldogul enged meghalni.~ ~-
252  7        |            idegen az egész vidék. Most ha két napig ott kellene tanyáznom,
253  7        |              gondolataim voltak akkor! Ha hosszú fáradsággal szirtről
254  7        |       emlékeiktől is megszabadultam.~ ~Ha most visszamennék azon tájra,
255  7        |             tán újra eszembe jutnának. Ha látnám azon havasokat, mikről
256  7        |               egyenkint hullatva el; - ha újra hallanám a titokszerű
257  7        |             vagy kóbor lélek hangja; - ha érzeném a vaderdők lélekemelő
258  7        |           pázsit fris demutszagával; - ha fekünném a halkan zúgó bérczi
259  7        |    hozzáférhetlenné tevék az asylumot, ha a fergeteg nyakamon nincs,
260  7        |                 de féltem, hogy les, s ha észreveszi, hogy félek,
261  7,      I|             menj, rabolj, ölj, hazudj! ha élni akarsz, mi gondom rád.~ ~
262  7,      I|               te a világnak? Az volnál ha annak, ki mindeneket üldöz,
263  7,      I|             szív.~ ~S te lész-e az, ki ha a csillagok lehullanak,
264  7,    III|                                 III.~ ~Ha tudhatná az ember: mikor
265  7,    III|           ember: mikor fog meghalni?~ ~Ha tudhatná azt a sötét időt,
266  7,     IV|                van az ember éltében.~ ~Ha mind azt fölakarná jegyezni,
267  7,     IV|                vitte e képeket az idő! ha jutnak eszedbe, tartogasd
268  7,     IV|                Hová lesz a szivárvány, ha a nap eltűnik, hová lesz
269  7,     IV|            eltűnik, hová lesz a virág, ha a tavasz elfogy, hová lesz
270  7,     IV|           elfogy, hová lesz a csillag, ha egéről lefut? Hát a szerelem
271  7,     IV|              Hát a szerelem hová lesz, ha a szív kiégett?... Mit adhatsz
272  7,     IV|           érintése velőmet gyújtá meg, ha csak álmomban is.~ ~Első
273  7,      V|             hallhatta jól ez eskűt.~ ~„Ha lesz egy másvilág, mely
274  7,      V|              mondtam én a lyánynak.~ ~„Ha lesz egy más világ, mely
275  7,     VI|            milyen vidám volt különben. Ha hajnalt akartam szivemben
276  7,    VII|              fájdalmat kell aratnia.~ ~Ha embert akarsz gyűlőlni,
277  7,    VII|                magadat, megérdemelted. Ha emberek üldöznek, ha Isten
278  7,    VII|    megérdemelted. Ha emberek üldöznek, ha Isten karja ver, ha nyomorúvá
279  7,    VII|          üldöznek, ha Isten karja ver, ha nyomorúvá lettél s mindenki
280  7,    VII|                magadat, megérdemelted. Ha te nem, - vétkeztek apáid,
281  7,    VII|                viseli fúlánkod....~ ...Ha a vidékre köd száll alá,
282  7,   VIII|               égeté magát! még most is ha elsötétül, olykor előmbe
283  7,     IX|               istenkáromlásnak vették, ha valaki azt mondá: nem a
284  7,      X|       alamizsnavetésre boszantsák. Hm! ha mindazokat kicsuknák innét,
285  7,      X|                szeretni fogják..... ~ ~Ha én oltárképet festenék,
286  7,      X|         ördögnek áldozni sokaság kell. Ha sirsz, vagy imádkozol, vonulj
287  7,     XI|              káromolták az Istent. Hát ha majd az egész világ fog
288  7,    XII|              sima, soha hulláma nincs. Ha olykor a sziklapartról e
289  7,   XIII|                főre a tizenharmadikat. Ha tudnám, mily sorban vagyunk
290  8,      I|               okosabban.~ ~- Jó volna, ha tudnék. A mint a zuhatag
291  8,      I|           megették volna, felnevelték. Ha szoptatós vad talál meg
292  8,      I|        körmeiket használni tudják.~ ~- Ha nő, ismerem ellene a fegyvereket,
293  8,      I|                ellene a fegyvereket, s ha vadállat is, himje láttára
294  8,      I|          inkább minthogy rá is lőttél. Ha rá akadok, tizet tészek
295  8,     II|       fennakadt a gátló cserje között, ha egy helyütt kibontá, másutt
296  8,     II|               miken szét kell zúzatnia ha leesik, néhány lépéssel
297  8,    III|         fenyegette az erdei leánynyal, ha rosz volt. Most az eszébe
298  8,    III|             fiút, megette volna őt is, ha a vadleány el nem kapja
299  8,    III|             hogy haza hoztál anyámhoz, ha apám kimegy az erdőre, megmondom,
300  8,      V|       egyébiránt rajtam áll elismerni: ha valóban ő-e az vagy sem?~ ~-
301  8,      V|             kétszer annyit adnék érte, ha az enyim volna.~ ~A vendégek
302  8,      V|                az elébb, hogy szeretné ha az övé lenne.~ ~Mindnyájan
303  8,      V|              lekötelezesz vele.~ ~- De ha megtalálod bánni.~ ~- Akkor
304  8,      V|             elmélyedt, elkomorodott, s ha aztán újra föleszmélt, úgy
305  8,     VI|          neszét nem lehete hallani, de ha eljött az éj, ha a kastély
306  8,     VI|           hallani, de ha eljött az éj, ha a kastély lakói bezárták
307  8,     VI|             éjeket fenntöltött vele; s ha hála volt az érzet benne,
308  8,     VI|                volna már birta azokat, ha e szót váratlanul, véletlenül
309  8,     VI|              csak a szót vesztegetném, ha most ön előtt mindazt elmondanám,
310  8,     VI|    ijesztgetett nő.~ ~- Mit gondol ön? ha egy napon e leány megjelenne
311  8,     VI|               kérdőre vonhatna.~ ~- És ha én e leányt, miután bebizonyitám,
312  8,     VI|             volna az, folytatá Darvai, ha egy szép estén, midőn önnél
313  8,     VI|              tenni? arra feleljen.~ ~- Ha ön asszonyom, leánya hozományaért
314  8,     VI|          föllépek vele és nőül veszem; ha békében hagy, akkor ön megegyezésével
315  8,     VI|              hogy fogunk megmenekülni? ha nem engedend a leányhoz
316  8,    VII|               Elmegyünk, elmegyünk.... Ha a testvérek látni fogjak
317  8,    VII|             anyám”!~ ~ ~ ~Még maig is, ha a farkasok szokatlanul üvöltenek
318  8,    VII|          üvöltenek a kárpáti erdőkben, ha szélcsendes éjszakában a
319  8,    VII|            tombolása messze elhangzik, ha a vihar tördeli a fákat
320  8,    VII|           hallod ott künn a vadleányt, ha rosz leszesz, eljön érted