Rész,  Fezejet

 1  2,    III|          ismerjenek rám!.... Ah! Agathodaemon! Agathodaemon!....~ ~Nehéz
 2  2,    III|       rám!.... Ah! Agathodaemon! Agathodaemon!....~ ~Nehéz veriték gyöngyözött
 3  2,    III|          elébe: „Lassan, lassan, Agathodaemon! az éj hallgat! az éj hallgat,
 4  2,    III|          hallgat! az éj hallgat, Agathodaemon!” L ó r a volt az, a papagáj,
 5  2,    III| összerezzent e szóra. - Mi ez az Agathodaemon? - Tehát e beszélő állat
 6  2,    III|          felkaczagott. „Ki ez az Agathodaemon” kérdé öntudatlanul Tamás,
 7  2,    III|    komolysággal sohajta fel: „Ah Agathodaemon, te rosz szellem vagy!”
 8  2,    III|       felsikoltott: „Nem szabad, Agathodaemon, ne halj meg; én szeretlek; -
 9  2,    III|          szeretlek; - szeretlek, Agathodaemon, ne halj meg, ne halj meg! -
10  2,    III|       elkezde zokogni, szüntelen Agathodaemon nevét szőve remekűl eltanult
11  2,    III|         Tamás e nevet sugá neki „Agathodaemon” a helyett, hogy utána mondta
12  2,    III|    czukor benne.” - Hahahaho! - „Agathodaemon, légy átkozott!” Hahahaho! - „
13  2,    III|     czukor benne.” Hahahaho!... „Agathodaemon te ördög vagy” - „zöld czukor
14  2,    III|         azt, s e nevet suttogva: Agathodaemon! ismét tovább aludt.~ ~Tamás