Rész,  Fezejet

 1  1,      V|        csónakok felé, kiki ölében vitte, a mit féltett, a mit szeretett,
 2  1,   VIII| követésének nemes érzetében, neki vitte őt a keritésnek s annak
 3  3,     II|         míg a másikat felforditva vitte alá a rohanó hullám. - A
 4  3,     IV|            ezeken a férfi vállain vitte át a gyermeket, ki lassanként
 5  3,     IV|    lyányka lábait; vezetője ölben vitte őt tovább: ha rájok esteledett,
 6  6,     IV|        lett volna a feje, akkor ő vitte volna el a golyót, nem az
 7  7,     IV|          minő messze, minő messze vitte e képeket az idő! ha jutnak
 8  7,    XII|          ment. Hideg szél szárnya vitte. Sötét föllegek kisérték,
 9  8,    III|          csókolgatva élesztgeté s vitte magával, ismeretlen állati
10  8,    III|          gyermek.~ ~A leány pedig vitte őt egyenesen erdőn, bokrokon
11  8,    III|       eltanulta, s aztán kaczagva vitte a fiút a mutatott ház küszöbéig,
12  8,     VI|         vad állat elragadta, haza vitte kölykeinek, a medvekölykek