Rész,  Fezejet

  1  1        |          vérén zöldül a fű, de amott még gazdagabb; - itt ugyan minden
  2  1,     II|             feküdt rajta, de a többi még is elég arra, hogy úr legyek.
  3  1,    III|            sem hiányzik, csupán csak még egy gőzös, melynek épitése
  4  1,    III|            teremteni lehet, mert itt még üres a tér (a hol tudniillik
  5  1,    III|           zsarnokai az egész népnek, még csak nem is az amerikai
  6  1,    III|           melyet nem korlátol semmi, még csak törvények sem, hol
  7  1,    III|       emberek annyira szabadok, hogy még önmaguknak sem parancsolnak;
  8  1,    III|             semmiféle alkotmány, hol még a családi fensőbbség is
  9  1,     IV|           mindenki sajnál bennünket, még a természet is, mindenki
 10  1,     IV|             erőszakol lelkére, másik még kinosabb alakoskodást: a
 11  1,      V|          életemben, de akkora kádban még nem fürödtem, mint most,
 12  1,      V|              hang, s az egypár, a ki még győzte magát pálinkával,
 13  1,      V|           eső lett belőle, s a kinek még a bőre száraz volt, azt
 14  1,      V|             melyhez képest a vitriol még savó sem lehet.~ ~A sok
 15  1,      V|            csak lemegyek én is, mert még azt találja gondolni, hogy
 16  1,      V|       tengeren: felelt ő laconice.~ ~Még nem értünk semmi státiót?~ ~
 17  1,      V|        gyülekezve: ott kártyáztak.~ ~Még közibök sem léptem, midőn
 18  1,      V|              mellette ülő asszonyok, még roszabbul lett tőle; a hideg
 19  1,      V|              Tizenegy óta; -~ ~Tehát még kétszáz ötven óráig megyünk,
 20  1,      V|       zapfenstreichot, a kátránybűzt még a dohányfűst sem birta előlni,
 21  1,      V|        könyvet? Hogy ne adott volna, még magát is idadta ráadásul.
 22  1,      V|          kell bekötni, én bekötöm, s még ha rá kerül a sor, el is
 23  1,      V|         nekem tele pénzzel a zsebem, még sem tudok aludni, ha arra
 24  1,      V|           sem lehet, hogy az a bunda még valaha az enyém legyen.~ ~
 25  1,      V|      nyavalygása szavát. Pedig ekkor még nagyobb szél fújt, mint
 26  1,      V|       csapott össze fölötte a viz, s még csak jel sem maradt utána,
 27  1,      V|              szép látmány, de a föld még is legsolidabb tünemény.~ ~
 28  1,      V|           éhen vagy szomjan, s utóbb még egymást lesz kénytelen megenni,
 29  1,      V|             fel Jancsi.~ ~No ez lesz még szép, mondék hirtelen felöltözködve.~ ~
 30  1,      V|        gurulok az ágy alá.~ ~Eleinte még azt gondoltam, Friczi bolondult
 31  1,      V|            födözeten dolgozott, a ki még mozdulhatott, a vitorlaköteleket
 32  1,      V|             magamhoz térve láthatám, még egy darabig ingadozott az
 33  1,      V|         menekült meg belőle.~ ~Mi és még egy másik csónak, melyen
 34  1,      V|             hogy mit ettem volna, de még azt sem, hogy nem ettek
 35  1,     VI|             sokkal jobban boszontott még az, hogy akármennyit figyeltem
 36  1,     VI|           gömbölyü hús darabot, mely még annyira élni látszott, hogy
 37  1,     VI|              Mulatságom java azonban még csak ezután következett.~ ~
 38  1,     VI|              s felszólitott, hogy ha még valami dolgom van, mondjam
 39  1,     VI|             Nagy szemeket mereszték. Még ezt sem hallottam többet,
 40  1,     VI|            ezt sem hallottam többet, még csak az van hátra, hogy
 41  1,     VI|       csengetyühuzót is összetéptem, még sem jön. Erre egészen felindulva
 42  1,     VI|         mellyet haragos megjelenésem még csak meg sem látszott zavarni.~ ~
 43  1,     VI|             s lementem a szobámba.~ ~Még ki sem fujhattam magamat,
 44  1,     VI|              passusom.~ ~A biró most még kevésbbé tudta, hogy ki
 45  1,     VI|             kifizettem a 25 dollárt, még 25-öt téve melléje, hogy
 46  1,   VIII|     valamennyi világrészen, a honnan még a folyóviz sem megy ki.~ ~
 47  1,   VIII|            comitivául szolgálni, ezt még az a nagy tisztelet sem
 48  1,   VIII|            helyeken keresztül, a hol még vadember sem lakik.~ ~Végre
 49  1,   VIII|        citoyen helybenhagyólag, erre még nem gondoltam.~ ~Ugy látszék,
 50  1,   VIII|           tovább.~ ~Messze megyünk-e még, kérdém a citoyentől; minden
 51  1,   VIII|             citoyen, ha be akarunk-e még ma vergődni a fővárosba,
 52  1,   VIII|              Az utóbbit választók.~ ~Még egy hosszu csavargás után
 53  1,   VIII|             beszélnek egymással? -~ ~Még most mindenki a saját nyelvén
 54  1,   VIII|       melynek partján a város épült, még ezt akkor nem láthattuk.~ ~
 55  1,   VIII|              kikötőket képzeljek, ha még annyi szemem lett volna
 56  1,   VIII|           tanya a neve, nem város.~ ~Még egy örömöm volt hátra, mely
 57  1,   VIII|              fogalma sem lehet, hogy még az uton megkérdezém patronusunkat,
 58  1,   VIII|              feleségének nincsenek-e még több testvérei, kiket Kaméhaméha
 59  1,   VIII|          mire ő azt válaszolta, hogy még van kilencz, s ha kivánom,
 60  1,   VIII|              mind csak engem nézett, még megérem, hogy belém szeret.~ ~
 61  1,   VIII|              Az ember elbámult.~ ~No még csak a czukornádat óhajtottam
 62  1,   VIII|         szerencsésen főbe lőttem; de még akkor is maradt annyi ideje,
 63  1,   VIII|            agyonverém.~ ~A tigrissel még csak elkészülnék, azt agyonlőhetem,
 64  1,   VIII|             alakja pedig undoritó, s még van egy másforma féreg is,
 65  1,   VIII|          zárva minden külső állat.~ ~Még most élve irok a paradicsomból,
 66  1,      X|             elvesztett paradicsomom! Még azt a csillagot sem látom,
 67  1,      X|              én a kétségbeeséshez.~ ~Még a sir sem fog meggyógyitani
 68  1,     XI|       hasonlitott nénjéhez, csakhogy még nagyobb feje volt. A menyasszonyi
 69  1,     XI|              ugyancsak e polgártárst még egypárszor összeropogtatta
 70  1,     XI|             nem csapsz a földhöz, ha még egyszer születsz is, kiálték
 71  1,     XI|              ezt mind neki adom, sőt még mást mindent veszek, csak
 72  1,     XI|         nemzet nem születik ujra, ha még egyszer ujra támad is a
 73  1,     XI|        tudtam válaszolni az öregnek. Még most is gondolkozom azokon,
 74  1,     XI|              aligha meg nem kisértem még egyszer a tengeri utat.~ ~ ~ ~
 75  1,     XI|             sem gyógyit meg engem, s még csak enyhiteni sem engedte
 76  2,      I|          hajdan tarkára volt festve, még látszanak néhol az aranyozott
 77  2,      I|             egy felől a hajó oldalán még olvasható nagy aranypiros
 78  2,      I|              arczaik sápadt vonalain még most is ott ül a fájdalom,
 79  2,     II|          Tizennyolcz év előtt, mikor még Rynn Tamás legszebb idejében
 80  2,     II|             melyet egy gyermek lelke még remélni sem bír, nem hogy
 81  2,     II|       szendeségben és alázatosságban még fogadott apját is fölül
 82  2,     II|      ártatlanság öltözetlenül jár.~ ~Még egy év folyt le s Rynn Tamás
 83  2,    III|            álmai mutatnak elő.... Ki még nem ismeri ez indulat nevét,
 84  2,    III|           férj. A nő félgyermek vala még s örűlt a szédítő, ragyogásnak,
 85  2,    III|              szépen ragyogtak, mikor még a gyémántok ragyogásait
 86  2,    III|       magunkat, itt meglát az isten. Még itt is meglát…. Fekete az
 87  2,    III|            pedig elégette.~ ~.....De még sem halhatott meg, ügyes
 88  2,    III|          lesz már reggel? meddig fog még ilyen sötét lenni? nyissátok
 89  2,     IV|                        IV.~ ~Igy élt még egy hosszu hónapig. Minden
 90  2,     IV|             félt: hogy vaksága mellé még meg is őrül, mert nem bírta
 91  2,     IV|        jótétemény volna. Mit akarhat még vele?~ ~Egy napon elkezde
 92  2,      V|             hajóhoz közelebb menni s még azon éjjel kiütött a hajósok
 93  2,      V|       szokott lenni. A szem kivülről még csillagot mutat, de a csillag
 94  2,      V|          csüggedten suttogá magában: még nem azok, még nem azok! -
 95  2,      V|       suttogá magában: még nem azok, még nem azok! - ha kérdék tőle
 96  3,      I|           azokat, ur isten!?~ ~Van-e még napvilág oda künn?~ ~Piroslik-e
 97  3,      I|      napvilág oda künn?~ ~Piroslik-e még az égalja a hajnal költekor?
 98  3,      I|         hajnal költekor? Énekelnek-e még a madarak? Van-e még virág
 99  3,      I|     Énekelnek-e még a madarak? Van-e még virág a mezőkön? Van-e még
100  3,      I|           még virág a mezőkön? Van-e még élet oda künn?~ ~Börtönömnek
101  3,      I|              rólunk ostorodat!” - én még ott sem tanultam meg imádkozni; -
102  3,     II|             borszeszben mosattak ki; még az erszényben hordott pénz
103  3,     II|           meleg tűzhelyére gondol. S még nem hamvad el az ég haragverése,
104  3,     II|           szélvitorla előre leröpül; még egy nyomás, a szarufák elszakadtak
105  3,     II|             agg nő aluszik.~ ~„Ki él még itt?” hangzik mogorván az
106  3,     II|             hiszen csak most beszélt még velem, s meg is csókolt.”~ ~„
107  3,     II|              csak ugy gyanitom, kell még valakinek lenni a világon,
108  3,     II|             benne e gondolatra, hogy még van valakije, a kinek örömére
109  3,     II|             benyilókba nem mehetnék? Még tegnap úgy zörögtek benne
110  3,     II|              világra!”~ ~„Hát ki van még élő e lakban?~ ~„Mi ketten.”~ ~
111  3,     II|              irányzott lövés találja még az agyon nyargalt állatot,
112  3,     II|             betegőr. Késő. A kiáltás még nem ért le hozzájok, midőn
113  3,    III|            temető árkába ásatott el, még jó hogy nem az akasztófa
114  3,    III|              hideg kriptájába. Hátha még lelkét látta volna a rémnek,
115  3,     IV|        mennyi szolgája a halálnak. S még mindez nem volt elég. A
116  3,     IV|        fekteté. A kis lyány rá akart még egyszer borulni, azt eltolta
117  3,     IV|             az egészen takarva, csak még az egyik keze látszott elő,
118  3,     IV|           szomorúan susogta: „tavaly még az én testvérem is ilyen
119  3,     IV|        összehalmozott tárgyak között még tarkább vegyületű népcsoport
120  3,     IV|             kifáradt a keresésben és még sem találta azt, a kit keresett.~ ~
121  3,      V|             kétségbe esett módom van még a megmenekülhetésre, csak
122  3,      V|         élhess, akkor majd meg látsz még oda fenn.’~ ~„Nem úgy Lőrincz,
123  3,      V|           csak az kár, hogy a földet még emberek lakják; fogod tapasztalni
124  3,      V|            lakják; fogod tapasztalni még ez éjjel, hogy igazat beszéltem.’~ ~„
125  3,      V|             elhallgatta. A lyányt ez még inkább meggyőzte kedvese
126  3,      V|             első istenitő csókját, - még egyszer kebléhez ölelé őt, -
127  3,      V|              kebléhez ölelé őt, - és még egyszer. -~ ~Apa, ne aludjál! -
128  4,      I|             mellett, kezdé Taillard, még szép készpénz összegek maradnak
129  4,      I|          pénzösszegekkel megszökném, még elég okot találhatnék rá,
130  4,      I|            pénzértékét magához véve, még azon éjjel meglehetősen
131  4,      I|            tudósítani arról, hogy ön még él. E czélra ön irand egy
132  4,      I|         melyben ismét irni fog neki, még pedig az ő családi neve
133  4,     II|             n e r s.”~ ~Egyéb semmi. Még egy szó volt megkezdve,
134  4,     II|           azon eszmének, mely lelkét még a halálnál is jobban megijeszté.~ ~-
135  4,     II|            is jobban megijeszté.~ ~- Még nem.~ ~- Égesse ön el azon
136  4,    III|           később a gyászt és nyomort még egy harmadik rettentő csapással
137  4,    III|       pirulást okozzanak.~ ~- Kegyed még oly fiatal.~ ~- S meglehet,
138  4,    III|         fiatal.~ ~- S meglehet, hogy még sokáig élek; de türelmes
139  4,    III|              megvénülést.~ ~- Kegyed még újra férjhez mehetne.~ ~-
140  4,    III|            ön hozzám mondani?~ ~- Óh még többet is. Önnek szemei
141  4,    III|             mik közt a multak emléke még pihenésnek nevezhető, mikor
142  4,    III|          nagyon fog szenvedni, mondá még egyszer visszafordulva s
143  4,     IV|          gyanitja hogy ki lehet?~ ~- Még eddig nem birtam rá jőni.~ ~-
144  4,     IV|            folyamodott, s nem ártott még ellenségének sem soha, kinek
145  4,     IV|              soha, kinek magas lelke még az apró emberi gyarlóságokat
146  4,      V|             hogy könnyen elhitték, s még könnyebben elfelejtették...
147  4,      V|            rejtély előtt.~ ~- Kérem, még utóirat is van: Azon medaillonban,
148  4,      V|      meggyaláztassam s hallgatni tud még most is midőn ennyire jutottam,
149  4,      V|              a börtönből. Az ajtóban még egyszer visszafordult.~ ~-
150  4,      V|           állt hozzá, mint férjéhez, még most is hű hozzá s készebb
151  4,      V|      bámulattól voltak szótalanok.~ ~Még azon perczben is, midőn
152  4,     VI|        elitélt egymás mellé jut.~ ~- Még van idő, szól suttogva Taillard
153  4,     VI|       suttogva Taillard Angelikához. Még megmenthetlek. Egy óra múlva
154  4,     VI|             jött, újra visszament.~ ~Még az nap egy eskütt biróság
155  5,      I|     gazdánknak annyira szükséges; és még azután is gondoskodnak felőlük;
156  5,      I|             Sőt voltak vakmerők, kik még elsőbbséget mertek találni
157  5,      I|           azokat rendesen kiválogatá még nyolcz tiz éves korukban
158  5,      I|             hárfaoktatót (zongorának még akkor nem volt divatja)
159  5,      I|          emelték ** nő társas köreit még Potemkin herczegnőé fölé
160  5,      I|          fiatal orosz gavallér, vagy még többször valami élemedett
161  5,      I|            azonban bebizonyitá, hogy még sem vesztette el az eszét
162  5,      I|        semmit sem nyerhetett ellene. Még ki is nevették a kiknek
163  5,     II|          gróf sok ideig beszéltetett még magáról e jeles tréfája
164  5,    III|      Csarekoffnak. Hasonló leánynyal még soha sem találkozott életében.
165  5,    III|           rajta levő ingeig, egész a még ezután születendő legutolsó
166  5,    III|              csak ezután következett még; azzal legutoljára biztatta
167  5,    III|          szépe csak ezután kezdődött még.~ ~A mint a pópák elénekelték
168  5,    III|             mondhatott semmi roszat, még az irigység is kénytelen
169  5,    III|           kinek zsinóros dolmányáról még az idegen is megtudhatja,
170  5,    III|             ö m f a l a d é k o t ,* még majd bort is iszik s ha
171  5,    III|        üresen megy valahová a hintó, még bele is ülhet. Szakácsok,
172  5,    III|         ugatják az uri udvarban; sőt még tán a méltóságos urnak is
173  5,    III|            is szemébe talál tűnni, s még meg is szólitja.... Ilyen
174  5,    III|              volna az, ezt a frigyet még a foganatba vétele előtt
175  5,     IV|           Csak Malika vőlegénye volt még útban.~ ~- Te Péter, szólt
176  5,     IV|           nagyon ostoba vagy. Máskor még a gondolatomat is kiszoktad
177  5,     IV|    arczvonásait a fáklya veres fénye még vadabbá tette.~ ~- Őrült
178  5,     IV|        egészen a himzetlen ingválig, még pillangós czipőit is, még
179  5,     IV|            még pillangós czipőit is, még a szalagokat is kitépte
180  5,     IV|       leeresztett fekete hajjal.~ ~- Még volt valami a mit magammal
181  5,     IV|             leány!~ ~A szilaj némber még egy sötét tekintetet vetett
182  5,     IV|              sem történt. Az udvaron még akkor is ott vigadtak a
183  5,      V|         rögtön, oly szótalanul, hogy még a végső hörgését sem hallá
184  5,      V|           telni meg.~ ~- Mire vártok még? Ez a vér többet kér. Vagy
185  5,      V|          néhány diadalmas úr dalolta még tivornyadalait a kastély
186  5,      V|              tudtul adatott, hogy ha még egyszer jobbágyaik fellázadnak,
187  5,      V|         orosz jobbágyok örökváltsága még most sem jött létre. Sorsuk
188  6,      I|           felhatott. Egy hónap előtt még fogolytársait hallotta zörögni,
189  6,      I|          Lefeküdt. De az utczák zaja még most is füleiben zúgott.
190  6,     II|               Valjon? kérdé a férfi, még mindig ülve maradva.~ ~-
191  6,     II|          mellől. Soha nagyobb hatást még nem aratott müvészeténél
192  6,     II|         ragadtatva, kedves öcsém; ha még hallhatnám tőled „a maurok
193  6,     II|         Mindenki el volt ragadtatva, még a két vitatkozó politicus
194  6,     II|        társaság felkaczagott.~ ~- Óh még többen is vannak itt idegenek,
195  6,     II|           kaczaj kezdete, melyet egy még mulatságosabb néma főhajtás
196  6,     II|        celebritásai, büszke Grandok, még büszkébb republicanusok,
197  6,     II|           hon leányától elmondva, ki még egy év előtt Spanyolhonnak
198  6,     II|       elhallgatott már. Néha zördült még meg a távolban valami késői
199  6,     II|          emberhangok zavart töredéki még viszhangzanak az izgatott
200  6,     II|          gátoló öltönyeit, s gyakran még feszesebb, erőszakolóbb
201  6,     II|         visszaereszté rá a függönyt, még egyszer visszatekintett
202  6,    III|              kapus szobájában voltak még ébren.~ ~Az ablakok vastáblái
203  6,    III|           sem szerette, don Jacintót még kevésbé, de annál inkább
204  6,    III|           megtudhasson, hanem tovább még nem látok. Hogyha úrnőnk
205  6,    III|             úgy rémlett neki, mintha még mindig hallaná; azzal lefeküdt
206  6,    III|          magában elhatározottan, s a még ellenálló tégla réteget
207  6,    III|           túlsó végin járt akkor, de még is meghallá a zajt s oda
208  6,    III|      fejtetőre a házhéjáról, mintsem még egyszer visszatérjen...
209  6,    III|           magasabban s a kötélen túl még legalább hat ölnyi mélység
210  6,    III|              lépés után.~ ~Alig volt még a veszélyes útnak felén,
211  6,    III| lebocsátkoznia s akkor csak az volna még a kérdés, hogy az őr golyója
212  6,    III|             sötétével halvány arczát még fehérebbé varázsolva, kezével
213  6,    III|           burkonyt, melyen keresztűl még a sziv sebesebb ütései is
214  6,    III|             sirását s föltekinte, de még mindig térdenállva maradt.
215  6,    III|             mint egy szobor. A férfi még mindig térdelt.~ ~- Az én
216  6,    III|           szenvedtem s mennyit fogok még szenvedni.~ ~- Én is. -
217  6,    III|              Istenemnek. Megteendem. Még egy utólsó szót, tudtad:
218  6,    III|  megbocsátani soha.~ ~- Megállj. Van még egy út, mely bűnbocsánatra
219  6,    III|             arczkép között.~ ~Serena még is annyira megváltozottnak
220  6,    III|           szükséged lesz rá. Rögtön, még ez órában fogadj gyorsszekeret,
221  6,    III|           siess e házból kijuthatni. Még éjjel van, mindenki alszik.
222  6,    III|              udvar közepére, s azzal még nekiállt egyet rugni rajta.~ ~-
223  6,     IV|          estélyén találkozánk. Akkor még nem volt katona, hanem egy
224  6,     IV|              de hozott Isten. Maradt még másik.~ ~- Csak is azért
225  6,     IV|              jöttem ide, ha valahogy még ezt a másikat is kitudnám
226  6,     IV|           véletlen összejövetel.~ ~- Még csak don Aquiles hiányzik
227  6,     IV|           hogy maga sem vette észre; még azután is rajta ült a lovon,
228  6,     IV|             Annyit tudott, hogy a nő még többet szenved, mint azelőtt,
229  6,      V|           düh lángolt minden arczon, még a haldokló is azt kiáltá: „
230  6,      V|             Jacinto egyes szemüvegét még meglevő szeme elé dugta,
231  6,      V|             utczákat, itt ott lőttek még rá, másutt éljenezték, nem
232  6,      V|        reszketve nyitá fel az ajtót. Még belől elkezdett szabódni:
233  6,      V|             csak illett.~ ~- Van itt még valaki? kérdé don Diego,
234  6,      V|          távollétre engedelmet....~ ~Még azon órában lehete látni,
235  6,     VI|            azt kérdezé: messze van-e még Sacedon?~ ~- Egy jó félóra
236  6,     VI|                  Egy jó félóra járás még. - Milyen halavány az Isten
237  6,     VI|                  Csak egy pillanatig még. Nyögé a vágtató lovag,
238  6,     VI|         erejét, „csak egy pillanatig még, azután - boldogok leszünk”.
239  6,     VI|        pillanatokat számlálta, a mik még hátra vannak. Elérte a templomot.
240  6,     VI|          vannak. Elérte a templomot. Még egy percz. Most a kastély
241  7        |          igen keserű iskola.~ ~Akkor még fiatal voltam, most már
242  7        |        elveszteni való reményem volt még akkor! A reménység szép
243  7        |             érzőbb ifjúi kebelnek. - Még ekkor nincsen semmi joga
244  7        |           mert tudja, hogy bánataért még ki is nevetik.~ ~Most a
245  7        |              mig fenn a bércztetőről még látható volt a leáldozó
246  7        |           eszmék nem bántanak többé, még emlékeiktől is megszabadultam.~ ~
247  7        |              lélekzetet. Érzém, hogy még nappal van, s e gondolat
248  7        |            bátorságát.~ ~Házi gazdám még mindig ott ült és hallgatott.
249  7        |     hallgatott. Gondolám: aluszik, s még sem akartam minden szónélkül
250  7,      I|              a csillagok lehullanak, még élni fogsz?~ ~Kevélység
251  7,    III|              később a napokat, a mik még hátra vannak, s mint esnék
252  7,    III|             a rövidremért időt? vagy még tán kevésbé félné a hosszúra
253  7,     IV|        kezdhetne hozzá s megőszülne, még sem érné végét.~ ~Pedig
254  7,     IV|            az ellenség vére.~ ~Jut-e még eszedbe az a virágos kert,
255  7,     IV|           életben, sem a másvilágon. Még egyszer fogsz anyai keblen
256  7,     IV|               de a vérmámor gyönyöre még irtózatosabb.~ ~Mi édesebb
257  7,     IV|          édessége hátra?... Van, van még egy.~ ~Egy utolsó kép, ez
258  7,      V|              lég sem tartja meg, hát még az emberi szív?~ ~ ~ ~
259  7,    VII|       elfeledni, megölte őt s azután még kevésbbé tudta elfeledni....~ ~
260  7,   VIII|     meghaltak mind a ketten. A leány még egyszer felnyitá szemeit,
261  7,   VIII|           mint szivembe égeté magát! még most is ha elsötétül, olykor
262  7,     IX|         lélek. Nyomorú, tengődő nép, még az emberméltóság is lekopott
263  7,     IX|           csóválja maga körül a nap. Még rájövünk, hogy elfogjuk
264  7,     XI| megérdemeltük azt; - csakhogy nekünk még egy nagy darab élet is van
265  7,     XI|              köték, haját lenyirták. Még mindig nézett a távolba,
266  7,     XI|             mindig nézett a távolba, még mindig remélt, végre beköték
267  7,     XI|              az. Erősebben rántotta, még erősebben, - végre elszakadt -
268  7,    XII|       szolgákat mélyen eltemetett.~ ~Még azután századok lefolyásaig
269  7,    XII|        ország ajtajáig, mit élő szem még nem látott meg soha.~ ~Várt,
270  7,    XII|    visszatértek, az örökkévalóságból még egy percz sem mult el.~ ~
271  7,    XII|             iszonyú lény, mily kinzó még álomnak is a te képed!~ ~- ~ ~
272  7,    XII|              Csak egyetlen ember élt még, kinek lelkében Isten neve
273  7,    XII|          lakott, ez egy emberért élt még a világ, ez egyért kimélte
274  7,    XII|         sejtelem, melynek emberi ajk még nem mondta ki nevét.~ ~Olykor
275  7,    XII|              hajai, de arcza vonásai még kuszáltabbak, szemei, mint
276  8,      I|             medvét nem hozott, hanem még a kutyákat is mind ott hagyta.~ ~
277  8,      I|             előtt, oly nagy, a minőt még életemben soha sem láttam.
278  8,      I|               Rögtöni meglepetésemet még ebeim is oszták, elhallgatva
279  8,      I|             neméhez a női szépségnek még nem vagyunk szokva. Termet,
280  8,      I|       szeretőjét csábitottam már el, még csak medveét nem. Ki tartja
281  8,     II|                                II.~ ~Még sötét van mindenütt, - a
282  8,     II|              fénye, mikor maga a nap még a tengerek alatt jár.~ ~
283  8,     II|    ellentétben.~ ~De lent a völgyben még ködös éjszaka van, még ott
284  8,     II|      völgyben még ködös éjszaka van, még ott tán egy óra múlva lesz
285  8,     II|       magosan emelkednek föl körüle, még alulról is széditő rájok
286  8,     II|            mintha ott összejőnének s még sötétebbé tennék annak éjszakáját.~ ~
287  8,     II|           körrajzai már látszanak de még minden feketén. A sziklák,
288  8,     II|            vadász szemei elől, ki őt még mindig nem szűnt meg üldözni.~ ~
289  8,     II|              a következő pillanatban még egyszer oly vad hőség futotta
290  8,     II|        hagyta őt átjönni, és a kitől még sem futott odább, hanem
291  8,    III|             ölelgeté összevissza, ki még mindig aléltan feküdt karjai
292  8,    III|             hallott emberi kaczagást még soha, megtetszett neki a
293  8,     IV|          látszott iránta gyakorolni, még mikor túl volt rajta, akkor
294  8,     IV|           falu tulsó részébe, melyet még soha sem látott. -~ ~Csöndes
295  8,     IV|            ifju elvégzé dalát, ujjai még egyszer végig futottak a
296  8,      V|      vendégek csak kaczagtak, azután még kiváncsiabbak voltak látni
297  8,      V|            volt nőmhöz hasonlit.~ ~- Még pedig feltűnőleg.~ ~- Melyitek
298  8,      V|              A társaság ez alku után még egyszer oly vig lett, mint
299  8,     VI|         kinálást.~ ~- Köszönöm, lesz még időm rá. Nagyon rövid leend
300  8,    VII|            perczig sem vesztve el.~ ~Még egy lépést tőn közelebb.
301  8,    VII|              a leány után.~ ~Az úrnő még azon éjjel eltávozott az
302  8,    VII|               anyám! - anyám”!~ ~ ~ ~Még maig is, ha a farkasok szokatlanul