Rész,  Fezejet

 1  1        |      sziv mitsem érez, midőn e szóra gondol, - ha a hazát csak
 2  1,      V|       képzeltem egyebet erre a szóra, minthogy a hajó árbocza
 3  1,    VII| boldogságomra emlékeztet, ezer szóra, ezer tárgyra, a mit el
 4  1,    XII|     találni, hogy mint a német szóra küldött gyerek haza szökik
 5  1,    XII|        szivem megrendül erre a szóra: haza! mert nem kell az
 6  2,    III|     megdöbbenve összerezzent e szóra. - Mi ez az Agathodaemon? -
 7  3,     II| gyermek hirtelen felrezzent, e szóra felemelte fejét, reszketett,
 8  4,      V|    elárúlja.~ ~Az ember szóról szóra igazat mondott. Ha tudta
 9  4,     VI|  kétségbeesetten sikolta fel e szóra:~ ~- Megá...! kiálta, a
10  5,      I|      félrehivta az illetőt egy szóra, elmondá neki, hogy az a
11  5,     II|       a hintóba.~ ~A leány egy szóra felűlt és vissza sem nézett,
12  6,     IV|     ijesztő gondolat villant e szóra „megint” keresztűl.~ ~-