Rész,  Fezejet

 1  2,      V|            sugarát lehete látni az őrült reménységnek, összetapogatta
 2  3,     II|         rogyott össze az ablaknál, őrült bánattal susogva: „Nincsen
 3  3,    III|            emberi agyban? Vagy egy őrült gondolatjai nem egy polusi
 4  3,    III|            döntöttek, megátkozá az őrült kétségbeesés átkával ellenségét
 5  3,    III|       látta volna a rémnek, azt az őrült, összegyilkolt lelket!~ ~
 6  3,     IV|   számtalan csókkal halmozva el, - őrült szeretettel ölelték át mind
 7  3,      V|             ellopták leányodat.”~ ~Őrült haraggal rohant elő az apa. ,
 8  5,     IV|       fénye még vadabbá tette.~ ~- Őrült vagy-e? ablakod a medvék
 9  5,     IV|         kezdte rá a nevetést, hogy őrült hahotája a velőket fagylalá
10  6,    III|           A kép, mely előtte állt, őrült iszonyattal töltötte el
11  6,    III|          szivéhez. Öröm, fájdalom, őrült ijedség s tébolyitó meglepetés
12  8,     II| kétségbeesést üldözője alakján, ki őrült bánattal nézett le rája,