Rész,  Fezejet

 1  3,      V|         sebes vágtatva jött egy lovag, a kapunál lepattant tajtékzó
 2  3,      V|         beszaladt az udvarra, a lovag pedig lihegve sietett az
 3  3,      V|         nagyon elfáradtál!”~ ~A lovag nagyot sóhajtott s hideg
 4  6,     VI|     mondogatá magában a vágtató lovag. Nemsokára látni foglak,
 5  6,     VI|   lebegtek a zászlók. A vágtató lovag csak saját lelke napfényes
 6  6,     VI|    köszöntgettek az érdemrendes lovag felé. Egy csoport galamb
 7  6,     VI|        le a tiszta kék égről. A lovag szivében szerelem volt és
 8  6,     VI|         áldott asszony, szólt a lovag, sietős utam van, s azzal
 9  6,     VI|     előre”! mondogatá magában a lovag. Szemei előtt összefolyt
10  6,     VI| pillanatig még. Nyögé a vágtató lovag, erőszakosan szedve össze
11  8,      I|                 I.~ ~Három ifju lovag ült együtt a kastély erkélyén.
12  8,      I|     bámul.~ ~Az erdők felől egy lovag közelit, csatlósával a kastély