Rész,  Fezejet

 1  1,      I|      vagyunk, az ég mosolyog, a tenger hizelg, az emberek előzékenyek;
 2  1,      V|       mennyország szép dolog, a tenger is szép látmány, de a föld
 3  1,      V|    bennünket, majd lehajitott a tenger mélységes fenekére: végre
 4  1,    XII|         a tengeren vagyok, vagy tenger alatt.~ ~A világ ítéletével
 5  2,      I|                Szélcsend van, a tenger sík, végtelen tükrében a
 6  2,      V| orditani hallá: kibotorkázott a tenger partra, bele kiáltott a
 7  2,      V|          hogy nem vetett-e ki a tenger holttesteket a partra? s
 8  3,      I|       azt a vihartól korbácsolt tenger hullámai között, mikor a
 9  7,     XI|        éjszakán a felháborodott tenger egy hajót temetett gyomrába,
10  7,     XI|      kivüle nincs senkijök. - A tenger hideg lény, sem szive, sem
11  7,    XII|  közülök az isteni név, midőn a tenger hirtelen fenékig jéggé merevült.~ ~