Rész,  Fezejet

 1  1,     II|          Hamburg, 184-~ ~Servustok öcsém!~ ~Mondtam, hogy ott hagylak
 2  1,      V|       urhoz.~ ~New-York, 184-~ ~No öcsém, ittam tengert! Mondhatom,
 3  1,      V| tengerfenék csodaférgeit táplálja. Öcsém ez borzasztó gondolat; nem
 4  1,      V|            sik tengeren voltunk.~ ~Öcsém a mennyország szép dolog,
 5  1,     VI|            nektek megküldhessem.~ ~Öcsém, ezek csodálatos előremenetelek!~ ~
 6  1,   VIII|         Kanahán kellő közepében.~ ~Öcsém, mindaz, a mit Robinsonról
 7  1,   VIII|          követhettük őket. -~ ~Hát öcsém, ki feji meg ezeket a marhákat?
 8  1,   VIII|        aztán a korsóval a vizre.~ ~Öcsém, mi itt állandó ostromállapotba
 9  1,     XI|       mohavkok fejedelme, monda az öcsém, bemutatva a vadembert,
10  1,     XI|           a tüzre pirulni.~ ~Kurcz öcsém észrevéve e szokatlan pecsenye
11  6,     II|          el van ragadtatva, kedves öcsém; ha még hallhatnám tőled „