Rész,  Fezejet

 1  1,      X|       de gyökerei benszakadtak. Nappal gondolataim viszik lelkemet
 2  3,      I|       Éjjel én fekszem e kövön, nappal e kő terhe fekszik keblemen.
 3  3,     II| pántokkal beverve, előtte éjjel nappal két fegyveres szeressán
 4  3,     IV|        vizeken keresztül, éjjel nappal a szabad ég alatt, mert
 5  3,      V|    tudta volna, hogy előtte egy nappal a jóbarát értesité eljöveteléről
 6  5,     II|        állt és szaladt, s éjjel nappal két rendbeli hintó volt
 7  5,     II|        ájúldozni kezdett, éjjel nappal görcsei voltak, azután meg
 8  6,    III|    keresztül kifútta a utczára, nappal semmi nyoma sem volt látható
 9  7        |      láttam, a mit ugyan fényes nappal is csak imigy amúgy látok.
10  7        |     lélekzetet. Érzém, hogy még nappal van, s e gondolat visszaadta
11  8,     VI|      börtönébe is és őrzi éjjel nappal, mintha édes anyja volna...