Rész,  Fezejet

 1  1,     VI|    kitáblázott szobába jutottunk, melylyel megvoltam elégedve, s kérdtem,
 2  2,     II|            a legkisebb szivesség, melylyel valaki iránta viselkedék
 3  2,    III|         azon keze nem reszketett, melylyel az alvó fehér vánkosai alá
 4  3,     IV|           azt a sötét tekintetet, melylyel a férfi e kérdéseket intézte
 5  4,    III| értelemben senkit. Ha azon halál, melylyel első férjem kimult, oly
 6  4,      V|       erős szilárd hangon, a vád, melylyel védencznőm terheltetik,
 7  5,     IV|        ezer meg ezer szeme volna, melylyel mindenfelé tud nézni.~ ~
 8  6,     II|        néhány szomorú gondolatot, melylyel legvígabb napját befejezte:~ ~„
 9  6,    III|      voltak a hölgyre függesztve, melylyel a farkas szokott nézni az
10  7,    VII|        nem emlékeztek azon kézre, melylyel ti vertetek mást. Emlékeztetek
11  7,    XII|           tovább az átkok terhét, melylyel elhalmozák, megrázkódék,