Rész,  Fezejet

 1  2,     II|           kik szeretik gyermekeik lelkét mezitelenűl hagyni; - az
 2  3,     II|    tetejét.~ ~Ugyanekkor fútta ki lelkét az utolsó beteg az intézetben.~ ~
 3  3,    III|       hideg kriptájába. Hátha még lelkét látta volna a rémnek, azt
 4  4,      I|            szerelmét, gyűlöletét, lelkét, túlvilágát; - kiért él,
 5  4,     II|          adni azon eszmének, mely lelkét még a halálnál is jobban
 6  4,     II|  rejtelmes szavak magukkal vitték lelkét, ismeretlen, kalauztalan
 7  4,    III|          ha mégis volna ember, ki lelkét, vagyonát, életét kegyed
 8  6,    III| kétségbeejtő gondolat rázta végig lelkét; „hát a kötél hol maradt”?....
 9  6,    III|           iszonyattal töltötte el lelkét. Merev szemmel, elképedve
10  6,    III|          pillanatában föntartotta lelkét.~ ~- Jőjjön ön, mondá halkan
11  8,    VII|        fáj a lélek. Miért kellett lelkét föltalálnia? Most a lélek