Rész,  Fezejet

  1  1        |           szóra gondol, - ha a hazát csak akkor kell szeretni, midőn
  2  1        |          fordulni a borús idő felé s csak a napfényt keresi, az boldog
  3  1,      I|             ki nem állhatott; velünk csak ebéd idején jön össze, akkor
  4  1,      I|          hogy ez affectált éles gúny csak takarója az éles fájdalomnak,
  5  1,      I|            ez a mindent sértő kaczaj csak a bánat disharmoniája.~ ~
  6  1,      I|             rám gondoljatok, mert az csak fájhatna nektek. Jenőnek
  7  1,     II|              engemet nélkülözni? Hát csak olyan tedd ide tedd oda
  8  1,    III|        fáradságokkal jár. Én e művet csak nem rég végezém be. Hirvágyó
  9  1,    III|           semmi sem hiányzik, csupán csak még egy gőzös, melynek épitése
 10  1,    III|       zsarnokai az egész népnek, még csak nem is az amerikai egyesült
 11  1,    III|              nem korlátol semmi, még csak törvények sem, hol az emberek
 12  1,     IV|            semmi nyelvre e mondatot, csak magyarul van annak értelme,
 13  1,      V|            keresztüláztatta.~ ~Magam csak jól el lettem volna látva.
 14  1,      V|            elől a födözet alá; magam csak megmutatom, gondolám, hogy
 15  1,      V|           mint én és a kapitány: már csak lemegyek én is, mert még
 16  1,      V|        beléptem.~ ~Mindjárt, mondék; csak előbb kimegyek.~ ~Van is
 17  1,      V|             földet érünk. -~ ~De tán csak nem lehet belehalni!~ ~Az
 18  1,      V|              sem kér semmit, egyszer csak azt látom, hogy neki ajándékoztam.
 19  1,      V|           össze fölötte a viz, s még csak jel sem maradt utána, melyről
 20  1,      V|             Alig voltam készen, épen csak a kávémat akartam meginni,
 21  1,      V|        sokalnák az ott lételt, idáig csak nevettem a tengeri betegséget,
 22  1,      V|       őrjöngve nyargaltak alá s fel, csak ez egy szót ismételve mindenféle
 23  1,     VI|             körül fordul meg minden; csak engedd, hogy elől kezdjem,
 24  1,     VI|   kiválogatta más.~ ~Evés alatt kiki csak a körmeit használta, evés
 25  1,     VI|             Jól van, hanem én a hust csak sülve szeretem, vidd vissza,
 26  1,     VI|           eledelektől, mert azok itt csak nagy urnak valók.~ ~Az nap
 27  1,     VI|                   No hát isten neki, csak a többi legyen alkalmatos.~ ~
 28  1,     VI|          Mulatságom java azonban még csak ezután következett.~ ~Jött
 29  1,     VI|            sem hallottam többet, még csak az van hátra, hogy most
 30  1,     VI|    szolgáljak neki.~ ~Azt gondoltam, csak tréfál velem. Délután csöngetek,
 31  1,     VI|             haragos megjelenésem még csak meg sem látszott zavarni.~ ~
 32  1,     VI|             magam is benne vagyok, s csak a csónakban vette észre,
 33  1,    VII|     válogatni szoktak.~ ~Cselédet mi csak az esztendő azon szakában
 34  1,    VII|              többé, csupán álmomban. Csak akkor álmodom magam haza,
 35  1,    VII|         csendes ismerős szobámban, s csak akkor veszem észre boldog
 36  1,   VIII|             a levelem hozzád jut, az csak a csodálatos isteni gondviselés
 37  1,   VIII|              egy olyan város, a hova csak kaucsuk gyüjtéskor szokott
 38  1,   VIII|              enyim azt felelte, hogy csak menjek egyenesen, Jancsinak
 39  1,   VIII|            egy fakó szamarat, melyen csak amugy a szőrén ülve lötyögött
 40  1,   VIII|           nem csufitotta. -~ ~No hát csak férjhez kell adni szaporán,
 41  1,   VIII|        meredekre, melyen a lovainkat csak ugy birtuk lejuttatni, hogy
 42  1,   VIII|              rá, meglehet ugyan hogy csak ürgelyuk, de az sem lehetetlen,
 43  1,   VIII|             is félelmes.~ ~De már én csak kimentem onnan Jancsival
 44  1,   VIII|          mind. -~ ~De valami nyelven csak mégis beszélnek egymással? -~ ~
 45  1,   VIII|           regényes, feleltem én reá, csak hogy nálunk az ilyen residentiának
 46  1,   VIII|             kacskaringókkal, a minők csak egy indus herczegasszonyt
 47  1,   VIII|           nyakába rohant volna, mind csak engem nézett, még megérem,
 48  1,   VIII|            mennék-e lakni! már akkor csak inkább magam épitek egyet,
 49  1,   VIII|             ember elbámult.~ ~No még csak a czukornádat óhajtottam
 50  1,   VIII|       megtanultam, hogy Ikariában is csak ugy terem a föld, ha az
 51  1,   VIII|           vették üldözőbe.~ ~Eleinte csak a tigrisektől és csörgőkigyóktól
 52  1,   VIII|             partra halászni, egyszer csak jön vissza nagy orditva,
 53  1,   VIII|             ijedten, hogy nézzem meg csak, micsoda állat lett a bornyuból;
 54  1,   VIII|      állomást. Azt hittem, hogy majd csak elmegy, ha megunja magát.
 55  1,   VIII|          volt támasztva, kivettem.~ ~Csak az egyik csöve volt golyóra
 56  1,   VIII|             egyik lábamat átkapja, s csak jó vastag csizmámnak köszönhetem,
 57  1,   VIII|        agyonverém.~ ~A tigrissel még csak elkészülnék, azt agyonlőhetem,
 58  1,   VIII|             valaki utánam akar jőni, csak biztasd hogy siessen.~ ~ ~ ~
 59  1,     IX|           elveink aratnak, óriási.~ ~Csak annyit irok, hogy országunk
 60  1,     IX|          czukornádnak, mely eddigelé csak fényűzési czikk volt, egy
 61  1,      X|             éjjel álmaim. Nem élünk, csak hervadunk e földbe átültetve.
 62  1,      X|     megloptuk lelkünket, hirlapokban csak azt olvassuk, a mi hazánkról
 63  1,     XI|             betegségek, a minőnek ti csak neveit hallátok: sárgaláz,
 64  1,     XI|         engem, teringette vadkirálya csak nem csapsz a földhöz, ha
 65  1,     XI|             még mást mindent veszek, csak vezessen el a szomszéd városba.~ ~
 66  1,     XI|    Kingatara-Ururuth, mondék neki, - csak tedd a füstre, előveszed,
 67  1,     XI|              kinozott sziv. Most már csak ketten szenvedünk.~ ~Mindig
 68  1,     XI|             gyógyit meg engem, s még csak enyhiteni sem engedte fájdalmait.
 69  1,    XII|        tudjátok egymást megbecsülni, csak jertek ide. Én szeretném,
 70  1,    XII|         háziasszonyi komolysággal.~ ~Csak azt sajnálom, hogy fiatalabb
 71  1,    XII|           nem lesz elhagyatva, a mig csak én élek, apja leszek neki
 72  2,      I|            láthatlan betükkel, miket csak azok olvashatnak, kik szent
 73  2,      I|          titokteljes tanitás, melyet csak azok hallanak, kik sziveik
 74  2,      I|            látszik felhője az égnek, csak néha rémlik meg forró délutánokon
 75  2,      I|    lőlyukaknál. Egyetlen árbocza áll csak, az is a víznek hajlik,
 76  2,      I|            vízben barázdát; az egész csak test nélküli tünemény, eltünő
 77  2,     II|            vágy nélkűl, mintha isten csak látni, és nem ölelni teremté
 78  2,     II|            arczán a himlő. Tekintete csak akkor nem volt kellemetlen,
 79  2,    III|      léleknek fogalma nincs, minőket csak a lázbeteg háborodott phantasticus
 80  2,    III|          eltávozott hazulról Tamás s csak késő éjjel jött meg, mikor
 81  2,    III|             minden ízeiben remegett, csak azon keze nem reszketett,
 82  2,    III|           egész teste összerázkodék, csak keze nem, mely egy sima
 83  3,      I|             a nap, zöldebb a mező.~ ~Csak én nem mehetek.~ ~Nem mehetek,
 84  3,      I|           kapok kenyeret és vizet.~ ~Csak egy akkora foltját láthatnám
 85  3,      I|            egy lánczszem bekeríthet! Csak egyetlen napsugár járna
 86  3,      I|            fognak múlni, miért volna csak a fájdalom az, mely örökkön
 87  3,     II|             és szomorú e táj, mintha csak egy hosszú tömlöcz folyosóját
 88  3,     II|        szomszéd török tartományokban csak három mértföldnyire van
 89  3,     II|             s t e n symbolumán kivül csak e rövid epitaphium volt
 90  3,     II|                   Már a negyedik nap csak egy igen kicsinyke sírt
 91  3,     II|          teljesen megszünt a ragály, csak egy beteg volt a veszteg-intézetben
 92  3,     II|     veszteg-intézetben s vele együtt csak h á r o m é l ő. -~ ~A többinek
 93  3,     II|         fellegek visszavert szinétől csak közben a fenyvesek maradtak
 94  3,     II|              Ne - ne mondd! - hiszen csak most beszélt még velem,
 95  3,     II|             s apádat nem ismerem, de csak ugy gyanitom, kell még valakinek
 96  3,     II|              a következő pillanatban csak az egyik naszád tört a túlpart
 97  3,    III|         ruhájából kimosni nem lehet. Csak egy irgalmat kért testvérétől
 98  3,    III|            most pedig semmije sincs, csak gyalázata és keserű emlékei
 99  3,    III|         temető árkába, de nem aludt, csak álmodott. Egy nagy vadon
100  3,    III|             h o g y m e r r e v a n; csak annyit tudott róla, hogy
101  3,     IV|           nyugodt apathiával, mintha csak egy köteg málhát vitt volna
102  3,     IV|             volt az egészen takarva, csak még az egyik keze látszott
103  3,     IV|               majd én utánad mondom; csak akármilyet, megérti azt
104  3,     IV|            és hallgatag volt minden, csak a h a l á l-ó r a p ó k
105  3,     IV|  visszagázolt vele tutajához, melyet csak az imádság tarta a viz szinén. „
106  3,     IV|            szelid örömének derengett csak rajta.~ ~,Légy üdvöz, szólt
107  3,      V|                mormogá meredezve.~ ~,Csak egy kétségbe esett módom
108  3,      V|             még a megmenekülhetésre, csak egy; de az fájdalmasabb
109  3,      V|          Musulmánná kell lennem.’~ ~„Csak az? És ha ez elég. Hisz
110  3,      V|          adnak ki más státusnak s ez csak musulman lehet.~ ~Ekkor
111  3,      V|           Istenem megőrültem-e, vagy csak ezután fogok! - O Lőrincz, -
112  3,      V|         isten van az égben.”~ ~,Van, csak az kár, hogy a földet még
113  3,      V|            az előttök törő csónakon. Csak nem egyszerre ért mind a
114  3,      V|              mellyben a vén Murányi. Csak annyiban nem telt be az
115  4,      I|         tökéletesen.~ ~- Akkor önnek csak e hirt kell megszerezni,
116  4,      I|          tehetik. Önnek, teszem föl, csak egy pár ressurections-mant
117  4,      I|       levelet feleségéhez, melyet én csak akkor fogok neki kézbesíteni,
118  4,     II|          nemes. Ollyan arcz, melynek csak mutatnia kelle magát, csak
119  4,     II|           csak mutatnia kelle magát, csak szemeivel beszélnie, hogy
120  4,     II|           szekrény nem volt lezárva, csak lepecsételve, a pecsét feltörése
121  4,     II|             voltam, mondjon akármit, csak férjem neve maradjon tisztán
122  4,    III|           sors, oly csapással, minőt csak választottai számára szokott
123  4,    III|            ha volna ilyen ember?~ ~- Csak ezt jött ön hozzám mondani?~ ~-
124  4,     IV|           figyelmet vonni.~ ~Először csak mint határozatlan, összefüggéstelen
125  4,     IV|              esküttszék teremét, nem csak a szokott hallgatósági helyek,
126  4,     IV|        Moncené az egész eseményt nem csak hogy gondosan titkolá, sőt
127  4,     IV|            tartozó corpus delicti, s csak a közvádló által használt
128  4,     IV|              a közönség a szép nőben csak egy bűnöst vélt látni, a
129  4,     IV|       beszédet nem tudok tartani, én csak az igazságot tudom, azt
130  4,     IV|       szeretteték általa, özvegysége csak gyászt és nyomort hozott
131  4,     IV|    fáradságába kerűlt a hatóságoknak csak nevét kitudhatni. Pedig
132  4,     IV|          visszaszolgáltatott, és nem csak azt, hanem minden vagyonát,
133  4,     IV|             közt kisérte ki a nép.~ ~Csak egy maradt annyi nép között
134  4,      V|            külsejű védelmezőjével.~ ~Csak ekkor lehete Angelika arczán
135  4,      V|           sem ismeré, ennek emlitése csak egy két értelmű bizonyiték
136  4,      V|            ellene, s miután a kérdés csak az ismeretséget föltételezé,
137  4,      V|         kiirva) felvilágositása után csak nevetni fogod férjed öngyilkosságát...
138  4,      V|            is, hogy ön szereti őt és csak egyedűl őt ez életben, és
139  4,      V|            oly titkokat tud, minőket csak a férjnek lehet tudnia.~ ~-
140  4,      V|           Utána általános csend lőn, csak a vádlott zokogása hangzék
141  4,      V|              hallgatva ment odább.~ ~Csak egy ember arcza mutatott
142  4,      V|             igazat mond ön s valóban csak egy szavába kerülne lelkemet,
143  4,      V|             mister Tonners levelében csak kezdő betűjével van emlitve.
144  4,     VI|               s az elsötétült levegő csak akkor világosult meg néha,
145  4,     VI|            kell őt álarczozni”. Most csak rá ismerend a megátalkodott.~ ~
146  5,     II|             fejet találnak csóválni, csak annyit mondhatok rá: Valahány
147  5,     II|              de az úrhölgynek itt is csak az jutott eszébe, hogy ime
148  5,     II|         szegény elkényeztetett leány csak azon panaszkodott, hogy
149  5,    III|       emberek találták föl, a kiknek csak a roszból jutott untig való;
150  5,    III|          jutott untig való; hanem mi csak úgy másokon, messziről tesszük
151  5,    III|            azt szokás mondani: „nézd csak, hogy nem fér a bőrébe!” „
152  5,    III|             nem fér a bőrébe!” „nézd csak, hogy nem tud hova lenni
153  5,    III|              lakomázás közben, hanem csak agyon ütögették egymást,
154  5,    III|           ütögették egymást, ott nem csak ölelgették a szép leányokat,
155  5,    III|               lakomák, párbajok mind csak mellékes dolgok voltak,
156  5,    III|          rágyujtották a házat, ez is csak egyűgyű tréfa volt; hanem
157  5,    III|        vendégei számára tartogatott, csak ezután következett még;
158  5,    III|              itt tréfálnak Istennel, csak egy új következő nap jegyezve
159  5,    III|                 Ám a látványok szépe csak ezután kezdődött még.~ ~
160  5,     IV|              urak nagy hahotájára.~ ~Csak a hajdú birta a versenyt
161  5,     IV|             kezdtek velök enyelegni. Csak Malika vőlegénye volt még
162  5,     IV|             elpihentetni, a vőlegény csak mind lekivánkozott a földre,
163  5,     IV|          menyasszonyok akkor kezdték csak átlátni, mily borzasztó
164  5,     IV|            dalán keresztűl tör néha, csak a vidám jókedv kitörése.~ ~-
165  5,     IV|         kérdé dühösen Csarekoff.~ ~- Csak azért, hogy boszantsalak,
166  5,      V|         berkébe, inkább verje agyon, csak ne vigye vissza ama kastélyba.~ ~
167  5,      V|              hevertek torkig elázva, csak néhány diadalmas úr dalolta
168  5,      V|          pórokat mind lelövöldözték, csak őt nem érte a golyó.~ ~Ekkor
169  5,      V|           arczainak.~ ~A zendülőknek csak körül kellett állniok a
170  5,      V|       vérszomjas kaczagása felelt.~ ~Csak egy embernek volt bátorsága
171  6,      I|           melynek szűk ablakai közűl csak egyetlen egyben van két
172  6,      I|        ablakából az örvendő világot. Csak ő volt rab, csak ő nem érté
173  6,      I|            világot. Csak ő volt rab, csak ő nem érté azon lelkesülés
174  6,      I|              kiszabadult valamennyi, csak ő maradt hátra, egyedűl
175  6,      I|        sóhajtás, egy lánczcsörrenés. Csak ő maradt ott egyedül; -
176  6,      I|         barátok, a búcsuzó börtönőr, csak ő érte nem jött senki.~ ~
177  6,      I|         gondolathoz: hogy börtönéből csak a siron keresztül van szabadulás.
178  6,     II|        Serena, hisz ez nem müvészet, csak mesterség, játsza ön e helyett
179  6,     II|             csillagok villantak le. „Csak maradj, biztatá őt Serena,
180  6,     II|           dicsőség és fáradság miatt csak alig lihegett.~ ~- Ön felyülmulta
181  6,     II|         karjába fűzve!~ ~A két férfi csak ekkor vette észre, hogy
182  6,     II|           csoport, másikban a másik. Csak akkor szólnak egymáshoz,
183  6,     II|             a o s t r o m á t”, mely csak kéziratban forgott, de melyet
184  6,     II|              már minden oly csöndes, csak a falióra ingája osztja
185  6,     II|         elmult vigalomtól, s melynek csak olyankor szabad visszatérni,
186  6,    III|       veszitse el minden vagyonát, s csak az ősi negyedből maradjon
187  6,    III|            magára nem tartozik. Maga csak arra vigyázzon, hogy ha
188  6,    III|              hogy reggelenkint, mert csak éjjel dolgozott, a vájt
189  6,    III|            hogy a tulsó szobától már csak egy tégla vastagságú réteg
190  6,    III|           állt ismét útjában, melyet csak az elhozott vaspálczával
191  6,    III|            nézett le a földre, hanem csak az égre föl, s lábaival
192  6,    III|     erkélyről lebocsátkoznia s akkor csak az volna még a kérdés, hogy
193  6,    III|          Hirtelen elfeledve mindent, csak Diego veszélyét látva, felszakitá
194  6,     IV|        francziák elhagyták Madridot, csak a Buen-Retiro erősség van
195  6,     IV|           szürke köpenybe burkoltan; csak félszeme látszott, a másik
196  6,     IV|         Isten. Maradt még másik.~ ~- Csak is azért jöttem ide, ha
197  6,     IV|       véletlen összejövetel.~ ~- Még csak don Aquiles hiányzik közülünk,
198  6,     IV|         kiverni a fejemből. Már most csak azért is neki megyek. Megjárom,
199  6,     IV|             valami az országban.~ ~- Csak azért kérdezem, hogy miféle
200  6,     IV|              egy esztendőben?~ ~- Az csak úgy volt pajtás, hogy az
201  6,      V|                 E pillanatban, midőn csak néhány hágcsófoknyira voltak
202  6,      V|            érzé a világot.~ ~- Gyere csak velem ide a szobádba, mindent
203  6,      V|             saját maga magát, a mint csak illett.~ ~- Van itt még
204  6,      V|      odaigértem már a Muzeumnak; hát csak iparkodjék velem találkozni.~ ~
205  6,     VI|             zászlók. A vágtató lovag csak saját lelke napfényes gondolatjait
206  6,     VI|         vágta egész a messze erdőig. Csak itten jutott eszébe köpenyét
207  6,     VI|          lüktettek fejében az erek. „Csak előre, csak előre”! mondogatá
208  6,     VI|        fejében az erek. „Csak előre, csak előre”! mondogatá magában
209  6,     VI|               Az eső verte folyvást. Csak előre, csak előre....~ ~
210  6,     VI|          verte folyvást. Csak előre, csak előre....~ ~Minden lépése
211  6,     VI|             a test emésztő láza.~ ~- Csak egy pillanatig még. Nyögé
212  6,     VI|              össze hanyatló erejét, „csak egy pillanatig még, azután -
213  6,     VI|  szenvedélyesen a hölgy. Most lettél csak az enyim, nem veszthetlek
214  7        |           sem közel, s megázni mégis csak prózai dolog.~ ~Siettem
215  7        |           mit ugyan fényes nappal is csak imigy amúgy látok. Itt vevém
216  7        |         imigy amúgy látok. Itt vevém csak észre, hogy jó helyre jöttem:
217  7        |            mélyebbre jutottam, végre csak kezeimmel tapogatva a nyirkos
218  7        |              e helyet? A ház, mintha csak holtteteme, kisértete lett
219  7        |           vevém észre, hogy a kunyhó csak előszobája egy mélyen a
220  7        |           érinteték.~ ~E combinatiot csak később értem rá tenni. Ijedten
221  7        |            forróláz rögtön kitört, s csak tiz nap mulva jöttem ismét
222  7,      I|         csupán te vagy a sötét folt, csak azért van megalkotva, hogy
223  7,    III|            esnék kétségbe, mikor már csak perczeket kellene számlálnia...~ ~
224  7,     IV|              végét.~ ~Pedig édessége csak négy van a létnek.~ ~Az
225  7,     IV|      érintése velőmet gyújtá meg, ha csak álmomban is.~ ~Első szerelem,
226  7,     VI|             és szivemen kivül látni, csak az ő arczát kelle néznem
227  7,    VII|          fűnek nincs meg e fájdalma. Csak az ember szive viseli fúlánkod....~ ...
228  7,     IX|              is lekopott arczáról, s csak abban különbözik a többi
229  7,     IX|              ez a mindent evő sáska, csak pusztitani tud. Miért nem
230  7,     IX|              a hatodikra....~ ~S tán csak az embernek van lelke ennyi
231  7,     IX|   kaczérkodik. - Azt hiszed, hogy ez csak azért nőtt ki a földből;
232  7,     IX|             zöldet. Azt hiszed, hogy csak a piros vérnek van élete?
233  7,      X|    jelenhettek meg az Isten előtt, s csak künn az ajtó küszöbben kiáltozák
234  7,      X|       kiáltozák énekeiket; azokat is csak azért kiáltozák, hogy a
235  7,     XI|              ember feküdt, nem sirt, csak nyögött, szemei véresek
236  7,    XII|               sem bokor nem zöldült, csak a vihar vert oldalához veszni
237  7,    XII|             nincsenek évek és napok, csak a rettenetes örökkévalóság.~ ~
238  7,    XII|            nemei nem léteztek többé, csak az ember és annak kevélysége.~ ~
239  7,    XII|           magát a kerek föld népe.~ ~Csak egyetlen ember élt még,
240  7,   XIII|     Határidon belől nincs szenvedés, csak boldog álmak, - hosszú csöndes
241  8,      I|          felé, ez ifju tétova szemei csak akkor veszik észre, mikor
242  8,      I|                Tamás megjött, de nem csak hogy medvét nem hozott,
243  8,      I|             nőfarkas is válogató, te csak medvéket ijeszteni vagy
244  8,      I|              csábitottam már el, még csak medveét nem. Ki tartja a
245  8,     II|         törve, mire leér. A sötétben csak a küzdő tomboló zúgás hallik,
246  8,     II|          bűvész a jövendőket nézi.~ ~Csak alant, a szakadékban látszik
247  8,     II| eszeveszetten, nem látva a veszélyt, csak a bűbájos alakot, mely bele
248  8,     II|              s mint a madár, melynek csak tollát fogta meg a tőr,
249  8,     II|            kemény szilárd kőben, hol csak itt ott kapaszkodott meg
250  8,    III|            leveleivel, itt ott mered csak elő az embermagos bozótbúl
251  8,    III|             egy fekete fatörzs, mely csak félig égett le s melynek
252  8,    III|               A leány nem ügyelt rá, csak a gyermekkel volt elfoglalva,
253  8,    III|              utána futott a faluból, csak akkor vette már észre, midőn
254  8,     IV|              mind elmentek munkára s csak a gyermekeket hagyták otthon.
255  8,     IV|          mert menni a kis helységbe, csak azt várta, hogy az esti
256  8,     IV|             felkapaszkodott, először csak félig, azután egészen átölelve
257  8,      V|             kisebb legyen, tehát nem csak a leányt fogod meglátni,
258  8,      V|            nevelte fel.~ ~A vendégek csak kaczagtak, azután még kiváncsiabbak
259  8,      V|              hogy a leány sir, pedig csak azért rejté el arczát, mert
260  8,      V|                   Melyitek is mondta csak az elébb, hogy szeretné
261  8,     VI|            rejtett szobában, melynek csak egyetlen ablaka volt a legtetején,
262  8,     VI|           ismerni mindazt, mit eddig csak titkon sejte, az Istent,
263  8,     VI|             viselnek.~ ~- Úgy hiszem csak a szót vesztegetném, ha
264  8,     VI|             elragadó, termete bájos, csak lelke nincsen; egy vadállat
265  8,    VII|           női alakot, és hallá, vagy csak vélte hallani, annak irtózatos