Rész,  Fezejet

 1  1        |          érzelem: nem látod-e ez ismerős rónákat, miknek virágait
 2  1        |          csengnek-e füledbe azon ismerős dallamok, mik a mezők virágaival
 3  1        |          a délibábos rónákat, az ismerős hajlékot, az édes dallamot,
 4  1,      I| őskedélyü férfi, kinek nyiltsága ismerős volt mindenki előtt, ki
 5  1,      I| Lerajzolám a virágos erkélyt; az ismerős lugost, a rostélyon átlátszó
 6  1,    VII|        is otthon volnék, csendes ismerős szobámban, s csak akkor
 7  1,      X|       egyszerre ajtónk előtt egy ismerős harsány hang szólalt meg.~ ~
 8  4,    III|         pillanta meg, ki őt igen ismerős üdvözlettel köszönté.~ ~
 9  5,     II|        hová viszik, a mig ott az ismerős udvaron le nem tették a
10  5,      V|        násznépet. Megállitá őket ismerős orditásával. Kezében volt
11  6,     II|          a fáradt lelket, hol az ismerős, nyugalomra hivó tárgyak