Rész,  Fezejet

 1  1,    VII|          álmodom magam haza, s ha ilyenkor fölébredek, gyakran ugy
 2  2,      V| világtalan szemei nem láthaták.~ ~Ilyenkor senki sem mert hozzá közelíteni,
 3  2,      V|          rögtön lecsillapodott, s ilyenkor lejárt a halászokhoz megkérdeni,
 4  2,      V|        nem azok! - ha kérdék tőle ilyenkor, hogy kit keres bennök?
 5  3,     IV|     arczulatával megbarátkozni, s ilyenkor gyöngéden simogatta a vezető
 6  5,    III|          utolsó vasárnapján, mert ilyenkor van együtt a hajadonok szépe,
 7  6,     II|        delí őztermete felmagasult ilyenkor, szemeiből valami földfeletti
 8  6,      V|          a pofléről, a mit tavaly ilyenkor volt szerencsém kapni nagyságától”.~ ~-
 9  7        |          szétlövellé. Úgy tetszék ilyenkor, mintha nekem előbb jőne
10  7,   XIII|    megborzadok, azt mondják: hogy ilyenkor a halál ugorja át az embert,
11  8,     IV|       gyermekeket hagyták otthon. Ilyenkor addig kiáltozott, mig a