Rész,  Fezejet

 1  1,      V|          valami az ajtómra, én a forró kávét a nyakamba öntöm s
 2  1,   VIII|          volt. Mert itt a milyen forró a nap, olyan hideg az éjszaka,
 3  2,      I|      égnek, csak néha rémlik meg forró délutánokon a fata morgana
 4  2,     IV|         kezein az életfris ajkak forró csókjait égni, s félt: hogy
 5  3,      V|          végem van!” ugy mond, s forró homlokát két kezébe temetve
 6  3,      V|          a párkányról, átölelé s forró ajkával leszitta a lyány
 7  6,      I|       végig simitá homlokát. Oly forró volt feje, és keze oly hideg.
 8  6,     VI|      lova nyakára, lélekzete oly forró volt, a paripa minden mozdulatánál
 9  6,     VI|    Valami enyhitő balzsamot érze forró homlokára hullani. Az ő
10  8,     IV| megragadva érzé azon kezet s egy forró arczhoz szoritva, s egy
11  8,     IV|          arczhoz szoritva, s egy forró ajk csókjaival elhalmozva.