Rész,  Fezejet

 1  1,      I| benyomást, a mi felőle lelkemben élt.~ ~Ott hagytam a képet cabineomban
 2  2,     IV|                        IV.~ ~Igy élt még egy hosszu hónapig.
 3  3,     IV|        faluban már egy lélek sem élt. A házak tele voltak temetetlen
 4  4,      I|      kivel régóta jó barátságban élt, a mennyiben egy üzér és
 5  4,     IV|     férjét, kit szeretett, kiért élt s kiért örömest meghalt
 6  7        |         valaha itt egy vad ember élt, ki senkitől sem kért semmit,
 7  7,    XII|       Semmi élet, semmi hang nem élt rajta; oldalain sem fű,
 8  7,    XII|     Rabszolgahad, ki embervérrel élt, lakott e várban, s kinzó
 9  7,    XII|      népe.~ ~Csak egyetlen ember élt még, kinek lelkében Isten
10  7,    XII|          lakott, ez egy emberért élt még a világ, ez egyért kimélte
11  8,     VI|         ön miatt szenvedett. Nem élt önnel egy boldog napot,