Rész,  Fezejet

 1  2,     II| megijedt ez eszmétől. -~ ~Az apa megijedt azon gondolattól,
 2  3,     IV|   igen sokkal tartozik.~ ~Az apa éles tekintettel, gyanúsan
 3  3,     IV|         Légy üdvöz, szólt az apa - ha leányommal jót tettél,
 4  3,     IV|     o r L ő r i n c z.”~ ~Az apa szivéről kőterhe esett le,
 5  3,      V|    őt, - és még egyszer. -~ ~Apa, ne aludjál! - Fuss - rejtsd
 6  3,      V| Őrült haraggal rohant elő az apa. ,Ki volt az? utána! - orditá
 7  3,      V|   Rabló, megállj!” orditá az apa s a jóbarát szolgáját torkon
 8  3,      V|      önmagát is elfeledve az apa. - Széttekinte, sem a jóbarátot,
 9  7,      V| balkezét miatta, hordozta az apa átkának és az anya könyhullatásinak
10  7,    XII|     mindenségnek.~ ~- ~ ~Egy apa fiát átkozta meg.~ ~Tele
11  7,    XII|   Hazáját árulta el.~ ~És az apa kirohant a hideg, fagyos