Rész,  Fezejet

  1  1        |          akár emlékeznek rájok, akár sem.~ ~Légy hidegvérű. Hát mi
  2  1        |            született, vagy épen soha sem.~ ~Álljanak itt úgy, a hogy
  3  1,      I|              és egy másik életen túl sem szünt érezni, fájni, emlékezni
  4  1,      I|             érezné, a mit én; de azt sem, hogy elfeledjen s lelkében
  5  1,     II|           teszem. Velem ugyan többet sem dibdáb ügyvéd uram, sem
  6  1,     II|              sem dibdáb ügyvéd uram, sem pitypoty notárus uram nem
  7  1,     II|              hogy lenézzék.~ ~Senkit sem köszöntetek.~ ~ ~ ~
  8  1,    III|         végett.~ ~Kényelmünkre semmi sem hiányzik, csupán csak még
  9  1,    III|             zsarnokai a fiataloknak, sem az önző római szabadságé,
 10  1,    III|          zsarnoka volt a többieknek, sem a franczia szabadságé, hol
 11  1,    III|              nép zsarnoka önmagának, sem az angol szabadságé, hol
 12  1,    III|            semmi, még csak törvények sem, hol az emberek annyira
 13  1,    III|        szabadok, hogy még önmaguknak sem parancsolnak; hol nem grassál
 14  1,    III|         előre, miszerint legkevesbbé sem kell megütköznöd rajta,
 15  1,     IV|       férfiak biztatásai egy perczig sem hagynak el bennünket.~ ~
 16  1,     IV|           körülem élő világban senki sem érzi azokat, testvérem kigunyolja,
 17  1,      V|             nem fürödtem, mint most, sem mineralwassert akkora quantumban
 18  1,      V|         akkora quantumban nem ittam, sem a fürdőért annyit nem fizettem,
 19  1,      V|        kabinja rajtam kivül senkinek sem volt. Elindulásunk előtt
 20  1,      V|              egyik végéről a másikra sem látott s bele telt két óra,
 21  1,      V|            képest a vitriol még savó sem lehet.~ ~A sok kényes bőrű
 22  1,      V|              én magyar vagyok, s föl sem véve az esőt, rágyújtottam
 23  1,      V|         magamat, most már a kapitány sem volt oda fenn, az eső szakadt,
 24  1,      V|          helyre benyitottam. Ott meg sem lehetett állapodni. Valami
 25  1,      V|              kiállja, az a viz alatt sem fúl meg.~ ~Az első helyre
 26  1,      V|            kártyáztak.~ ~Még közibök sem léptem, midőn egy szögletből
 27  1,      V|         kátránybűzt még a dohányfűst sem birta előlni, s ha a hajó
 28  1,      V|             Én a kézi mesterségektől sem rettenek vissza, csinálok
 29  1,      V|           tele pénzzel a zsebem, még sem tudok aludni, ha arra gondolok,
 30  1,      V|          neki ne adjam. Ő a világért sem kér semmit, egyszer csak
 31  1,      V|              csináljon. Eszem ágában sem lehet, hogy az a bunda még
 32  1,      V|             betegség, soha egy órára sem csillapult el. Reggelenként
 33  1,      V|            nyalábot emelve. Egy szót sem szóltak, letették a karfa
 34  1,      V|                Egy percz mulva senki sem tudott róla többet, csupán
 35  1,      V|        fölötte a viz, s még csak jel sem maradt utána, melyről sirját
 36  1,      V|              hogy tőlök szabaduljon, sem lelkének, hogy bátran nézzen
 37  1,      V|             a lőporos hordókra senki sem ügyel, egy szikra bizonyosan
 38  1,      V|            vigyen el engemet is, rám sem hallgatott; később megláttam
 39  1,      V|            láttára sülyedt el, senki sem menekült meg belőle.~ ~Mi
 40  1,      V|              ettem volna, de még azt sem, hogy nem ettek volna-e
 41  1,     VI|       egyiknek is másiknak is, egyik sem fogadta el, a minél sokkal
 42  1,     VI|           elementumokat otthon nézni sem tudtam, nemhogy megenni
 43  1,     VI|                Lelkem! nem vagyok én sem mesterember, sem kereskedő,
 44  1,     VI|           vagyok én sem mesterember, sem kereskedő, nekem nem kell
 45  1,     VI|          szemeket mereszték. Még ezt sem hallottam többet, még csak
 46  1,     VI|   csengetyühuzót is összetéptem, még sem jön. Erre egészen felindulva
 47  1,     VI|            megjelenésem még csak meg sem látszott zavarni.~ ~Az én
 48  1,     VI|        lementem a szobámba.~ ~Még ki sem fujhattam magamat, midőn
 49  1,     VI|           nem tartozik. -~ ~Egy szót sem szóltam többet, kifizettem
 50  1,     VI|             magamban, hogy egy óráig sem maradok tovább olyan helyen,
 51  1,   VIII|              a honnan még a folyóviz sem megy ki.~ ~Elindulásunk
 52  1,   VIII|              még az a nagy tisztelet sem motiválhatta, amivel ilyen
 53  1,   VIII|        keresztül, a hol még vadember sem lakik.~ ~Végre eljutottunk
 54  1,   VIII|           benéztünk, sehol egy lélek sem volt, az egész város állt
 55  1,   VIII|             egyikében, mely semmivel sem volt piszkosabb mint a másik,
 56  1,   VIII|            hogy csak ürgelyuk, de az sem lehetetlen, hogy csörgőkigyó-tanya,
 57  1,   VIII|             europai embernek fogalma sem lehet, hogy még az uton
 58  1,   VIII|      dolgozik, de otthon a viczispán sem kap akkora diurnumot.~ ~
 59  1,   VIII|          Magammal persze hogy semmit sem hoztam azt gondolva, hogy
 60  1,   VIII|             szaladtunk utánuk, sehol sem érhettük utól, végre bevették
 61  1,   VIII|              a nyargalásban.~ ~Senki sem, viszonzá ő, ezek a státus
 62  1,   VIII|          Jancsinak egy csepp hasznát sem tudom venni.~ ~Ezt a fiut
 63  1,   VIII|          három országot igérnél neki sem lépne ki az ajtón.~ ~E mellett
 64  1,   VIII|             Bot nélkül a szobából ki sem léphetek, s a házam elé
 65  1,   VIII|             azt felelte, hogy semmit sem látott, reggelre minden
 66  1,   VIII|             ott várt késő estig, meg sem mozdulva helyéből.~ ~Már
 67  1,     IX|           raktárakat.~ ~Azt mondanom sem kell, hogy e derék férfiu
 68  1,      X|    paradicsomom! Még azt a csillagot sem látom, mely fölötted ragyog!~ ~
 69  1,      X|         kétségbeeséshez.~ ~Még a sir sem fog meggyógyitani minket,
 70  1,      X|             magyar, ott, a hol senki sem az.~ ~Ilyenek az én örömeim.
 71  1,     XI|             mértékben, hogy az orrát sem üthette ki az ember a szobából.~ ~
 72  1,     XI|          ebből az országból, de soha sem kaptam kalauzt.~ ~Most megragadtam
 73  1,     XI|            szeretni.~ ~.....Egy szót sem tudtam válaszolni az öregnek.
 74  1,     XI|              a s z t a l á s t, soha sem vette be. Orvosa átismeré
 75  1,     XI|              világ minden orvosszere sem gyógyit meg engem, s még
 76  1,     XI|          engem, s még csak enyhiteni sem engedte fájdalmait. Utolsó
 77  1,    XII|           holta után családja nehogy sem akart elereszteni köréből,
 78  1,    XII|           meghalok, de vissza képpel sem fordulok többet, bárha itt
 79  1,    XII|              egyedül én. Most már én sem leszek. El leend hagyatva,
 80  1,    XII|        fájdalmas emlékén kivül semmi sem köti többé.~ ~Az a kegyeletteljes
 81  1,    XII|              kell az üdvösség másutt sem testemnek, sem lelkemnek!
 82  1,    XII|       üdvösség másutt sem testemnek, sem lelkemnek! mert nem akarok
 83  2,      I|          nézi fényes arczát.~ ~Sehol sem látszik partja a víznek,
 84  2,      I|       látszik partja a víznek, sehol sem látszik felhője az égnek,
 85  2,      I|          színeit kivette a verőfény, sem a zászlót, sem a vitorlákat
 86  2,      I|             verőfény, sem a zászlót, sem a vitorlákat nem mozgatja
 87  2,     II|       szegény talált fiu volt, kinek sem atyja, sem hazája, a jó
 88  2,     II|           fiu volt, kinek sem atyja, sem hazája, a jó istenen és
 89  2,     II|            őket; de az gondolatjában sem fordult meg soha: hogy ő
 90  2,     II|            gyermek lelke még remélni sem bír, nem hogy számítna rá -
 91  2,     II|          vehette, mert tudva semmije sem volt; szegényhez nem mehetett,
 92  2,     II|             ember. - Azt pedig senki sem mondá meg a leánynak: hogy
 93  2,     II|           mellett a szívben egy hang sem szóllal meg; hogy ebből
 94  2,     II|              idézhet s melyből isten sem szabadit ki, mert az megcsufolása
 95  2,    III|         tulajdonos pedig semmi árért sem akart megválni tőle. Rynn
 96  2,    III|           megvénült? Mikor már senki sem szereti, mikor mindenkinek
 97  2,    III|              nagyot aluszik..... föl sem ébred többet. Hahahaho! „
 98  2,    III|              elégette.~ ~.....De még sem halhatott meg, ügyes orvosok
 99  2,    III|          fejét és kérdezé: „Hát soha sem lesz már reggel? meddig
100  2,     IV|        viendő.~ ~És ez idő óta senki sem hallott Rynn Tamásról többé
101  2,      V|      feleltek a megszólitásra. Senki sem mert a hajóhoz közelebb
102  2,      V|           láthaták.~ ~Ilyenkor senki sem mert hozzá közelíteni, mert
103  3,      I|             börtönömből! - - ~ ~Soha sem imádkoztam életemben. -
104  3,      I|       perczeiben megtagadott. Én ott sem imádkoztam. - Mikor mint
105  3,      I|          körül fütyültek; - én akkor sem imádkoztam. - S mikor vándor
106  3,      I|             ostorodat!” - én még ott sem tanultam meg imádkozni; -
107  3,     II|                  Ötöd napra mekkorát sem. Akkor már teljesen megszünt
108  3,     II|           apám, mint sirna, ha engem sem láthatna többet!” - Az élet
109  3,     II|       helyére kitekintett.~ ~A férfi sem hitte a mit mondott; hanem
110  3,    III|         leiráshoz; de mind összevéve sem értek 60,000 katona forintot. -
111  3,    III|     kipótlására összes minden értéke sem lévén elégséges, büntetésül
112  3,    III|        készülök.”~ ~„Hová?”~ ~„Magam sem tudom, de igen messze.”~ ~„
113  3,    III|   szerencsétlen, mert saját lelkében sem találja azt az utolsó menedéket,
114  3,     IV|               s a halottak nem adnak sem jó szót, sem enni valót,
115  3,     IV|      halottak nem adnak sem jó szót, sem enni valót, igy kapaszkodjál
116  3,     IV|             falu. De a házak egyikén sem füstölt a kémény, utczáin
117  3,     IV|              a faluban már egy lélek sem élt. A házak tele voltak
118  3,     IV|         kifáradt a keresésben és még sem találta azt, a kit keresett.~ ~
119  3,     IV|            legbizalmasabb perczeiben sem árulta el védőjének, minthogy
120  3,     IV|            el védőjének, minthogy az sem kérdezé tőle azt egyenesen
121  3,      V|     mosolygva nézte a hozzá semmiben sem hasonlitó képet, s mosolygva
122  3,      V|          visszacsalhassanak, de soha sem hittem cseleiknek.’~ ~„Azt
123  3,      V|     elfeledve az apa. - Széttekinte, sem a jóbarátot, sem leányát,
124  3,      V|        Széttekinte, sem a jóbarátot, sem leányát, nem látta sehol.
125  4,      I|    éktelenítheti, hogy abban senkire sem fognak rá ismerhetni többé;
126  4,      I|         ember, első férjének árnyéka sem lehet, aztán egy szót sem
127  4,      I|            sem lehet, aztán egy szót sem tud francziául, ő pedig
128  4,      I|              után s azontúl senkinek sem fog eszébe jutni, hogy önt
129  4,     II|              a kapusnak, kit az soha sem látott azelőtt; az ember
130  4,     II|          jogszerű vagyonából semmije sem marad.~ ~- Az nem tesz semmit.
131  4,     II|              esküdött, hogy azt soha sem fogja róla mondani - soha!~ ~
132  4,     II|                soha!~ ~Angelika maga sem tudta tovább tartóztatni
133  4,    III|              hölgy hidegen, senkinek sem vagyok vele terhére, fájdalmaimat
134  4,    III|    rettenetes nem lett volna, tán én sem lennék különböző a többi
135  4,    III|     elundokitott arczán egy vonására sem ismertem többé annak, a
136  4,     IV|           örömestebb elhiszi; senkit sem itél el oly hamar, mint
137  4,     IV|           foglalta el helyét, arczán sem kihivó dacz, sem kihívó
138  4,     IV|              arczán sem kihivó dacz, sem kihívó gyöngeség nem mutatta
139  4,     IV|          mutatta magát. Mintha észre sem vette volna a körüle levő
140  4,     IV|              ártott még ellenségének sem soha, kinek magas lelke
141  4,     IV|            apró emberi gyarlóságokat sem osztá, - meggyilkoltassa
142  4,     IV|         öngyilkosok semmi tudósitást sem hagynak maguk után. Emlékezzenek
143  4,     IV|            becsengetni, ebből sehogy sem az tünik ki, hogy a két
144  4,     IV|         arczát a kapuson kivűl senki sem látta, az pedig nem látta
145  4,     IV|        igazat mondani, a valót egyik sem tudja.~ ~Ez ember - Taillard.~ ~ ~ ~
146  4,      V|          viselni van szerencsém soha sem.~ ~- Van önnek valaki ismerőse
147  4,      V|         minek tartalmát kivüle senki sem ismeré, ennek emlitése csak
148  4,      V|            következtében a kit senki sem ismer, kinek arczára, alakjára
149  4,      V|             arczom nyugalmából, hogy sem biztatásai, sem fenyegetései
150  4,      V|    nyugalmából, hogy sem biztatásai, sem fenyegetései nincsenek rám
151  4,     VI|               hogy miután sorsát úgy sem roszabbithatja általa, vallja
152  4,     VI|           asszony arczáról.~ ~- Soha sem láttam, felele Moncené.~ ~-
153  4,     VI|        felele Moncené.~ ~- Egy vonás sem változik meg arczán! suttogák
154  5,      I|             legnagyobb herczegnőknek sem áll hatalmukban, hogy mikor
155  5,      I|         érdekében áll, hogy jószágán sem éhen ne haljanak, sem egymást
156  5,      I|       jószágán sem éhen ne haljanak, sem egymást agyon ne verjék,
157  5,      I|             egymást agyon ne verjék, sem pedig nagy munka idején
158  5,      I|        azonban bebizonyitá, hogy még sem vesztette el az eszét oly
159  5,      I|            levén az udvarnál, semmit sem nyerhetett ellene. Még ki
160  5,     II|              kért tőle.~ ~A lány azt sem tagadta meg, elfogatta a
161  5,     II|           egy szóra felűlt és vissza sem nézett, midőn a gróf elhajtatott
162  5,     II|             s minthogy Kozimával úgy sem tudtak összeférni, egész
163  5,    III|         nyargalászott rajta, ebédnél sem válogatta a finom ételeket,
164  5,    III|           Hasonló leánynyal még soha sem találkozott életében. Ha
165  5,    III|          Csarekoff úr udvarában soha sem találták szerit számát a
166  5,    III|              tél idején az ember úgy sem tudja mivel tölteni a veszedelmes
167  5,    III|       voltunk.”~ ~Épen semmi gondjuk sem volt nekik mindezekre: a
168  5,     IV|      legtávolabb eső szobájába, mely sem fűtve, sem bútorozva nem
169  5,     IV|           szobájába, mely sem fűtve, sem bútorozva nem volt; ott
170  5,     IV|             mint a kinek egyéb dolga sem volt annál. A forduló pohár
171  5,     IV|             ha nem jobban. Az ő feje sem ingadozott a bortól; azt
172  5,     IV|          hallgatnia, mert igy semmit sem vesznek rajta észre. Éjfél
173  5,     IV|       táblákkal fedve, semmi kiáltás sem hallatszott többé.~ ~- Péter
174  5,     IV|          földre, hogy legkisebb baja sem történt. Az udvaron még
175  5,     IV|              udvarából, a faluig meg sem álltak.~ ~ ~ ~
176  5,      V|            hogy még a végső hörgését sem hallá senki. Felette pedig
177  5,      V|     vasvillákat, reggelre hire hamva sem lesz gyilkosaitoknak. -
178  5,      V|         leány visszafordult, s hátra sem tekintve csendes léptekkel
179  5,      V|              ha egyszer kitör: sehol sem oly irtózatos a lázadás
180  5,      V|      jobbágyok örökváltsága még most sem jött létre. Sorsuk most
181  6,      I|              lelkesült arczok; senki sem tudja, mi történt vele,
182  6,      I|              a nagy épület, sehonnan sem jött egy sóhajtás, egy lánczcsörrenés.
183  6,      I|        fáradtan tér meg alunni, maga sem tudja, merre járt azalatt?~ ~
184  6,     II|           Valóban szép úrnőm, semmim sem hiányzik egyéb; ezek a gyerekek
185  6,     II|              azelőtt.~ ~Serena sehol sem lelte, a kit keresett. Végre
186  6,     II|           örömei semmi kivánni valót sem hagynának számomra hátra.~ ~
187  6,     II| szerencsétlenség történt vele. Senki sem beszélt róla örömest.~ ~
188  6,     II|             önkénytelen sóhaj. Senki sem érzé magát elég magasnak
189  6,     II|         vendégseregen, mintha senkit sem meg az ismerne közűlök.~ ~
190  6,     II|              előtt e szavakra. Senki sem tudta, hogy saját magát
191  6,     II|              szomszédaikhoz de senki sem szólt.~ ~E pillanatban a
192  6,     II|           egy év előtt Spanyolhonnak sem földét sem nyelvét nem ismeré.
193  6,     II|             Spanyolhonnak sem földét sem nyelvét nem ismeré. A szent
194  6,     II|           most elhagyák termeit, egy sem hasonlita e képhez.~ ~A
195  6,    III|              vastag kulcsot.~ ~- Egy sem maradt hátra?~ ~- Épen annyi
196  6,    III|         fekete függönyt, melyet soha sem vettem ott észre, s ime
197  6,    III|            Asszonyunkat azonban soha sem szerette, don Jacintót még
198  6,    III|            gardedameot, duennát soha sem tűrt maga mellett. Az öreg
199  6,    III|        grófnőrűl azonban az irigység sem tudott semmi roszat beszélni.
200  6,    III|        hóditotta, senki egy kegyével sem dicsekedhetett. Az öreg
201  6,    III|       kérdezi lelkem. A háznál senki sem tudja. S ha asszonyunk észreveszi,
202  6,    III|          utczára, nappal semmi nyoma sem volt látható éjjeli munkájának.~ ~
203  6,    III|              hogy a legvizsgább szem sem akadhatott volna rájuk.~ ~
204  6,    III|          vetett körül világot. Senki sem volt ébren. A szobából ismét
205  6,    III|             golyója eltalálja-e vagy sem?~ ~Rögtön hozzá fogott e
206  6,    III|          változtál semmit.~ ~- Senki sem fog így rád ismerni: Burkolózzál
207  6,     IV|       felelének a körben ülők, senki sem látszott őt ismerni, hanem
208  6,     IV|                  Ugy látszik: már te sem ismersz? szólt az érkező
209  6,     IV|        franczia álgyú, úgy hogy maga sem vette észre; még azután
210  6,     IV|            lett ezredessé.~ ~- Magam sem generálisból lettem azzá.~ ~-
211  6,     IV|            veszteni a fogadást. Soha sem jutott csata előtt eszembe
212  6,      V|              haladtak fölfelé. Egyik sem birta elhagyni a másikat.
213  6,      V|      csináltam semmit, én egy puskát sem lőttem ki.~ ~Don Diego nem
214  7        |         bennem. Hanem azért egyikünk sem akasztotta fel magát, s
215  7        |     természetre. E virágok közül egy sem hozott gyümölcsöt. A telek,
216  7        |           álma, le nem irható, de el sem felejthető.~ ~De nem, az
217  7        |                Emberi hajléknak hire sem volt sem távol sem közel,
218  7        |              hajléknak hire sem volt sem távol sem közel, s megázni
219  7        |              hire sem volt sem távol sem közel, s megázni mégis csak
220  7        |             lett, hogy saját orromat sem láttam, a mit ugyan fényes
221  7        |        belöle származó sárral sehogy sem tudtam kibékülni, s ezuttal
222  7        |      beszélni, de látszott, hogy fel sem vesz, meg sem mozdult.~ ~
223  7        |               hogy fel sem vesz, meg sem mozdult.~ ~Én szépen meghúzám
224  7        |             Gondolám: aluszik, s még sem akartam minden szónélkül
225  7        |              ember felől, de egyebet sem birtam kikutatni, minthogy
226  7        |           vad ember élt, ki senkitől sem kért semmit, senkinek nem
227  7,     IV|              hozzá s megőszülne, még sem érné végét.~ ~Pedig édessége
228  7,     IV|               mert vissza nem jönnek sem ez életben, sem a másvilágon.
229  7,     IV|           nem jönnek sem ez életben, sem a másvilágon. Még egyszer
230  7,      V|             oda is veled megyek, ott sem hagylak el.~ ~Ezt mondtam
231  7,      V|             Üres hang az eskű. A lég sem tartja meg, hát még az emberi
232  7,    VII|           mint tenarczotokban? Egyik sem jobb a másiknál, ki mit
233  7,    VII|         semmit nem remél és senkitől sem szerettetik.... E nyomorú
234  7,     XI|         akkor! kiknek pedig semmijök sem égett, azok összecsoportosultak,
235  7,     XI|    özvegyasszony ez alatt eltűnt. Ki sem tudta hová?~ ~Szegény asszony!...~ ~
236  7,     XI|                 A tenger hideg lény, sem szive, sem lelke, de megtudta
237  7,     XI|        tenger hideg lény, sem szive, sem lelke, de megtudta szánni
238  7,    XII|           képeket, miket az ébrenlét sem töröl ki emlékemből, de
239  7,    XII|              nem élt rajta; oldalain sem fű, sem bokor nem zöldült,
240  7,    XII|              rajta; oldalain sem fű, sem bokor nem zöldült, csak
241  7,    XII|             járta a csillagokat, egy sem volt hazája - minden élethagyott
242  7,    XII|            testet fölkeresett, - egy sem fogadta be, egy sem volt
243  7,    XII|              egy sem fogadta be, egy sem volt az övé. Kereste a mennyet,
244  7,    XII|       örökkévalóságból még egy percz sem mult el.~ ~Kiáltani akart
245  7,    XII|              De az ébrenlét semmivel sem jobb.~ ~Óh, hányszor látogat
246  7,    XII|              között, hol már csillag sem jár, hol a világnak vége
247  8,      I|             minőt még életemben soha sem láttam. Szőre nem volt oly
248  8,      I|            vadállat s tán ijedségnek sem szégyenlem nevezni azon
249  8,     II|              átjönni, és a kitől még sem futott odább, hanem ott
250  8,    III|          eressze haza anyjához, soha sem lesz rosz többet. -~ ~Elment
251  8,    III|         szélyel, mintha semmi kedvet sem mutatna a tovább menetelre.
252  8,     IV|          ment vissza az erdőbe, maga sem tudta hogy miért?~ ~Éjről
253  8,     IV|             részébe, melyet még soha sem látott. -~ ~Csöndes volt
254  8,      V|               ha valóban ő-e az vagy sem?~ ~- Hogy kétséged annál
255  8,      V|          vetni fejemből, mintha soha sem láttam volna, és már most
256  8,      V|           Nőmnek semmiféle arczképét sem akarom magamnál tartogatni,
257  8,     VI|              volt több hónapig, hirt sem hallatva magáról.~ ~A leány
258  8,     VI|              sebesen alázuhant. Soha sem vette őt észre senki.~ ~
259  8,     VI|            emlékezetes szeplő arczán sem hiányzik. Mit gondol ön,
260  8,     VI|       úrhölgy arcza kékült.~ ~- Soha sem akadt rá többet, bár mennyire
261  8,     VI|         Mitől se tartson ön. E leány sem hallani sem beszélni nem
262  8,     VI|              ön. E leány sem hallani sem beszélni nem tud emberi
263  8,    VII|          hideg nyugalmát egy perczig sem vesztve el.~ ~Még egy lépést