Rész,  Fezejet

 1  2,    III|    fáradtan karszékébe rogyott, ősz fejét tenyerébe temetve,
 2  3,    III|   szeretőt. Itt találkozott egy ősz öreg emberrel, ki egy gödröt
 3  3,    III|            Elmegyek!” felele az ősz, szomorúan ingatva sárral
 4  3,    III|        el, hogy mit fogadott az ősz embernek, annak az ősz embernek,
 5  3,    III|       az ősz embernek, annak az ősz embernek, a ki maga ásta
 6  7,     XI|           Közel a vérpadhoz egy ősz öreg ember feküdt, nem sirt,
 7  7,     XI|          szemei véresek voltak, ősz haját homokkal hinté tele,
 8  7,     XI| fölszökelt, a hóhért fönn és az ősz embert alól összefecskendezé,
 9  7,    XII|        volt hóval a föld. A vén ősz ember fehér haját lobogtatta
10  7,    XII|            Egyetlen fia volt az ősz apának, ki e becsületben