Rész,  Fezejet

  1  1        |          titkos érzelem: nem látod-e ez ismerős rónákat, miknek
  2  1        |             van kötve? - utasitsd ki ez érzelmet szivedből s hitesd
  3  1,      I|              Amerikában alakitani; s ez új ivadékkal reformálandja
  4  1,      I|          sirok, mert tudom jól, hogy ez affectált éles gúny csak
  5  1,      I|             éles fájdalomnak, s hogy ez a mindent sértő kaczaj csak
  6  1,      I|           hogy mi? de érzettem, hogy ez igy nagyon űres, hogy látása
  7  1,      I|               Milyen boldogság volna ez, ha lehetne. Hijába, az
  8  1,    III|              nem adtam saját nevemet ez általam megalapitott városnak.
  9  1,    III|              millio dollárt vehet be ez általam alapitott status.
 10  1,    III|           előitéletek kényszerűsége; ez az ikáriai szabadság, melyet
 11  1,     IV|           magunknak megvallani, hogy ez otthon feledett tárgy: -
 12  1,     IV|           hagynak el bennünket.~ ~És ez a legkeserűbb érzés, mikor
 13  1,      V|             Van is mit félteni, hogy ez a gyöngy athmosphera ki
 14  1,      V|     gusztálva.~ ~Én nem, hanem talán ez az asszonyság ott.~ ~Tengeri
 15  1,      V|             betegség az egész, szólt ez hidegvérrel.~ ~S azon nem
 16  1,      V|           vagyok. Nur courage!~ ~Már ez könnyű szivvel megy Amerikába;
 17  1,      V|         csodaférgeit táplálja. Öcsém ez borzasztó gondolat; nem
 18  1,      V|         ingadozik, s azt tudni, hogy ez is minden perczben kilyukadhat,
 19  1,      V|              lesz kénytelen megenni, ez szomorú állapot.~ ~Egy reggel
 20  1,      V|          világosita fel Jancsi.~ ~No ez lesz még szép, mondék hirtelen
 21  1,      V|           nyargaltak alá s fel, csak ez egy szót ismételve mindenféle
 22  1,      V|            karfán bele a tengerbe.~ ~Ez volt aztán az a fürdő, a
 23  1,      V|  becsületérzés az egész nép között s ez a valaki volt a newfoundlandi
 24  1,      V|           fölszedett bennünket.~ ~Én ez idő alatt folyvást hagymázban
 25  1,     VI|             megint visszafogadtam.~ ~Ez ugyan furcsa tudósitás neked
 26  1,     VI|         percz mulva visszajött.~ ~Mi ez? kérdém megtekintve azt
 27  1,     VI|              a vellát bele szúrom.~ ~Ez beafsteak! felelt a pinczér.~ ~
 28  1,     VI|                Nálunk lehetett volna ez a bor 12 váltókrajczár,
 29  1,     VI|             emeletbe vitt föl.~ ~Hát ez micsoda? tán a másik szobám
 30  1,     VI|              a padláson nézett ki.~ ~Ez itt igy szokás, magyarázá
 31  1,     VI|              padláson a cselédszoba, ez igy legkényelmesebb.~ ~Szépen
 32  1,     VI|             létrán fel, létrán le.~ ~Ez az egész ház igy van felosztva,
 33  1,     VI|       megkérdezé tőlem, ha ismerem-e ez embert és igaz-e, hogy ütlegekkel
 34  1,     VI|           magam fajta ember kap. Lám ez a németbe oltott franczia
 35  1,   VIII|             okos ember nem jár.~ ~Ha ez a levelem hozzád jut, az
 36  1,   VIII|              feltalálandók valánk.~ ~Ez egy olyan város, a hova
 37  1,   VIII|          ellátni magamat.~ ~De minek ez? monda Jancsi, ha ott ezrével
 38  1,   VIII|              onnan ütögette.~ ~- Hát ez citoyen Kurcz? mondék Friczihez
 39  1,   VIII|         csizmáitok e határt érintik, ez Ikaria.~ ~Friczi arczra
 40  1,   VIII|      veregetett vállamra, mondván:~ ~Ez a szüz természet, melynek
 41  1,   VIII|            volt rekeszelve tövissel, ez volt az ajtó.~ ~Ez a pavillon
 42  1,   VIII|         tövissel, ez volt az ajtó.~ ~Ez a pavillon nagyon egyszerü,
 43  1,   VIII|             ottan viradtunk meg.~ ~S ez bölcs gondolat volt. Mert
 44  1,   VIII|             a citoyen felsohajtva, s ez az átka az emberiségnek,
 45  1,   VIII|           ember és ember között. -~ ~Ez érdekes egy grammatika lehet. -~ ~
 46  1,   VIII|          várost, szólt végre mihelyt ez erdőből kibukkanunk.~ ~Én
 47  1,   VIII|       levélszin által környezve. -~ ~Ez Ikaria! - szólt a citoyen
 48  1,   VIII|          biztosita a derék férfiu.~ ~Ez nap a citoyen vendégei voltunk.
 49  1,   VIII|          lakni keveset. No de ha itt ez az architectura van divatban,
 50  1,   VIII|              betéve az ajtót, hát ha ez volna a Noé bárkája, bele
 51  1,   VIII|           nagyon émelygős, hol terem ez? kérdém gyanakodva.~ ~Eleinte
 52  1,   VIII|         seprüket csinálnak belőle.~ ~Ez napságtól fogva nem megyek
 53  1,   VIII|             mit maringoingnek hinak, ez hosszu mint a czérnaszál
 54  1,   VIII|       béresek laktak ilyenben, itten ez palota, melynek a szomszédok
 55  1,     XI|    lépésnyire repülnek szétszórva.~ ~Ez ellen nincs más védelem,
 56  1,     XI|          mint a mi vas volt és kő.~ ~Ez időben előjöttek azután
 57  1,     XI|       szerencsésen keresztülláboltam ez időszakot, hanem szegény
 58  1,     XI|          szedte le a gerendáról.~ ~- Ez ipam, Kamékaméha, a mohavkok
 59  1,     XI|              azt a kaczikának, s mig ez azzal volt elfoglalva, belerugtam
 60  1,     XI|             ily rengeteges országban ez a legkényelmesebb alkalmatosság,
 61  1,     XI|           könyeink hullottak bele.~ ~Ez ital mintha valami sajátságos
 62  1,     XI|              szavát hallottuk volna; ez az én vérem, melyet ha isztok,
 63  1,     XI|              bajt az ott maradóknak, ez a n e m z e t ö n g y i
 64  1,     XI|       szeresse. Másutt mindenütt bün ez érzelem, de ti nektek szent
 65  1,     XI|            de ti nektek szent legyen ez önzés, és a divatrajongások
 66  1,     XI|         lelsz benne, onnan való föld ez! onnan hoztam azt el....
 67  1,    XII|      visszamegyek.~ ~Nem rég meghalt ez öreg Széki. Halála előtti
 68  1,    XII|              ő el-elmaradozó hangon, ez a szegény leány itt hervad
 69  2,      I|         szerencsétlenség fogja érni. Ez egy hajó árnyképe, melyen
 70  2,      I|       megírva e névről „Adamante” és ez arczról, mely ifju és halott,
 71  2,     II|              gyermekét.~ ~Tamás mind ez időig nőtelen, családtalan
 72  2,     II|         napvilágától..... s megijedt ez eszmétől. -~ ~Az apa megijedt
 73  2,     II|             g o n d v i s e l ő j e. Ez volt a legelső botlás mit
 74  2,     II|            semmivé e botlás miatt!~ ~Ez időtől fogva Adamante selyem
 75  2,    III|            pestis támad.~ ~Látjátok, ez a méreg nem mese! - Van
 76  2,    III|            elő.... Ki még nem ismeri ez indulat nevét, kinek e soha
 77  2,    III|             meg soha; de ki szivében ez igézetes méreg olthatlan
 78  2,    III|       bűbájos álmai igérnek, oh hisz ez nagyon is szép volna átmenetnek
 79  2,    III|            nem mondá meg a férjnek s ez nem tudta azokat kitalálni. -~ ~
 80  2,    III|           összerezzent e szóra. - Mi ez az Agathodaemon? - Tehát
 81  2,    III|        énekelni és felkaczagott. „Ki ez az Agathodaemon” kérdé öntudatlanul
 82  2,    III|              madár megérti kérdését. Ez azonban tollai közé húzta
 83  2,    III|           szívvel figyelt a madárra. Ez ismét ujra kezdé a csókokat
 84  2,    III|            élő madárral beszéltem, s ez oly szomoru történetet mondott,
 85  2,    III|          szilárd kemény tekintetét. „Ez azt jelenti, felele könnyü
 86  2,     IV|         ágyába vezettetni; hogy majd ez éjjel meg fogják ölni, várta
 87  2,     IV|       megérzé homlokán a szenvedő.~ ~Ez Adamante volt.~ ~Gyakran
 88  2,     IV|             miért nem hagyja őt most ez az asszony meghalni, midőn
 89  2,     IV|         Tamást: hogy szánja el magát ez útra e forrást felkeresni,
 90  2,     IV|              hajó neve volt Circe.~ ~Ez volt őket Indiákra viendő.~ ~
 91  2,     IV|           őket Indiákra viendő.~ ~És ez idő óta senki sem hallott
 92  2,      V|             nem merte meghallani. Ki ez átok közől egyet meghallott,
 93  3,     II|           szeressán jár fel s alá.~ ~Ez a kosztaniczi v e s z t
 94  3,     II|         foltok kezdtek felsömörzeni. Ez iszonyu ragály kevés percz
 95  3,     II|              hallani.~ ~„Istenem, mi ez?” - Kérdi hallgatózva a
 96  3,     II|        Kétségbeesett erővel küzködik ez velök. Vér foly mindenütt,
 97  3,    III|      ártatlan gyermek imádkozik. -~ ~Ez időtájban több belföldi
 98  3,    III|      vonzódék az ifjúhoz, hogy midőn ez boldogtalan esete után könyes
 99  3,    III|            fia arczán végig húzta.~ ~Ez fölébredt, az esővíz csurgott
100  3,     IV|           átellenes ágát meghagyta s ez idomtalan keresztet sírjelül
101  3,     IV|            domb fejéhez.~ ~A lyányka ez alatt folyvást zokogott,
102  3,     IV|          egyedül oly árván maradt el ez idegen helyen!~ ~„Jó kis
103  3,     IV|        nélkül ott hagyta a lyánykát. Ez egy marok földet kötve keszkenőjébe
104  3,     IV|        udvarain nem ugattak az ebek. Ez keresztény falu volt, mintegy
105  3,      V|             rendületlen. - Ki hinné? ez ember négy év előtt seressan
106  3,      V|              tajtékzó ménje hátáról; ez beszaladt az udvarra, a
107  3,      V|           lennem.’~ ~„Csak az? És ha ez elég. Hisz ezt meg kell
108  3,      V|             adnak ki más státusnak s ez csak musulman lehet.~ ~Ekkor
109  3,      V|              szépnek talált téged, s ez atyádnak hizeleg.’~ ~„A
110  3,      V|        lakják; fogod tapasztalni még ez éjjel, hogy igazat beszéltem.’~ ~„
111  3,      V|        bölcsen elhallgatta. A lyányt ez még inkább meggyőzte kedvese
112  3,      V|         boldog nő élte le napjait, s ez volt az a lyány és ez volt
113  3,      V|              s ez volt az a lyány és ez volt az a barát, kikért
114  4        |            fölemeli.~ ~Olvassátok el ez eseményt és gondolkozzatok
115  4,      I|        rajtuk. Taillard ügyvéd volt. Ez esetben lehetetlen volt
116  4,     II|         megfoghatatlan küldeményre. „Ez eltévedt, mondá, nem hozzám
117  4,     II|           venni, hogy a kitörölt szó ez volt: „föltáma”…. Itt megvolt
118  4,     II|         tartalmu irata fölött.... Ki ez a Tonners? E nevet először
119  4,     II|                Tudják már a városban ez eseményt? kérdé halkhangon,
120  4,    III|            biztatá a jövendők felől. Ez ember volt Arnould, férjének
121  4,    III|            rakná, ezt mondva: legyen ez mind a tied, és légy te
122  4,    III|             én kérni fogom önt, hogy ez legyen utolsó látogatása
123  4,    III|              verjen meg az Isten: ha ez esküvésemet valaha megbántam
124  4,    III|              között; de ha e szó, ha ez intés elmarad, meghalunk
125  4,     IV|           kelle őt padjához vezetni. Ez ügyetlensége miatt kész
126  4,     IV|        Merném hihetlennek is nevezni ez esetet.~ ~- Valót mondtam.~ ~-
127  4,     IV|       fordúlt a birákhoz: ah, uraim, ez kegyetlenség, egy gyönge
128  4,     IV|              akarni gyanú alá hozni. Ez iszonyatos.~ ~- Legyen nyugodt
129  4,     IV|           meghalni önkeze által s én ez okot elfogom mondani.~ ~
130  4,     IV|          biztatólag látszott fogadni ez ötletet.~ ~- Hogy miért
131  4,     IV|              Hogy miért nem irta meg ez elhatározását? erre megfelel
132  4,     IV|          volt, nem valószinü-e, hogy ez Monce úr megbizottja lehete,
133  4,     IV|         vessenek önök egy pillanatot ez irtózatosan vádolt nőre,
134  4,     IV|           eltévesztené hivatását, ha ez új pályán meg nem maradna.
135  4,     IV|          legyőzöttnek mondá magát.~ ~Ez ember az oszlopok egyike
136  4,     IV|             valót egyik sem tudja.~ ~Ez ember - Taillard.~ ~ ~ ~
137  4,      V|              és nem birok fölébredni ez iszonyú álomból. Valami
138  4,      V|              Sajnálom, asszonyom, de ez egy kivánsága alig teljesülend,
139  4,      V|             akadt kézre.~ ~- Oh hisz ez összeesküvés a sorstól a
140  4,      V|            becsületes emberek ellen. Ez a Tonners valaki lehet,
141  4,      V|        szereti őt és csak egyedűl őt ez életben, és ez az, mi önt
142  4,      V|            egyedűl őt ez életben, és ez az, mi önt gyanúba keveri.~ ~
143  4,      V|              birám: hogy nem ismerem ez embert.... S reszketve,
144  4,      V|   kétségbeesésnek.~ ~- Különös, hogy ez az ember mégis oly titkokat
145  4,      V|               Ki áll jót arról, hogy ez ember mindazt, a mit mondott
146  4,      V|  mellékteremben, a hallgató teremben ez alatt sirbolti csend tanyázott,
147  4,      V|          melyet az elnök felolvasott ez volt:~ ~„Az ügy ezuttal
148  4,      V|            örömöt, elégedettséget.~ ~Ez ember - Taillard.~ ~* ~ ~
149  4,      V|             feltörekvő félelmet, mit ez ember látása okoza benne,
150  4,      V|              de hirtelen elmult róla ez idegen gyöngeség, s egy
151  4,     VI|            mit e törvényszék hozott, ez volt:~ ~Moncené reményben
152  4,     VI|           márvány.~ ~- Nem ismeri ön ez embert, kérdé a közvádló,
153  4,     VI|             r i é s z t ö r p e.~ ~- Ez ember Monce!.... szólt a
154  5,      I|            készitsenek elő.~ ~Nálunk ez a szokás.~ ~Beszélik, hogy
155  5,      I|     tudakozódjék.~ ~Voltaképen pedig ez volt a fogadott lányok eredete: -
156  5,      I|             mit jelent orosz nyelven ez a szó: „mugik” jobbágy.~ ~
157  5,      I|              szó: „mugik” jobbágy.~ ~Ez azt jelenti, hogy negyvennyolcz
158  5,      I|       nevezni s azt mondhatják, hogy ez az eljárás nagyon különbözik
159  5,      I|            ház, annyi szokás”; ottan ez a szokás; hátha ott épen
160  5,     II| szenvedélyesen.~ ~A grófnak tetszett ez a leány.~ ~Mondta neki,
161  5,    III|     megharagítanak, karmol és harap. Ez nem vágyott pompás hintók
162  5,    III|            ifju Oroszország inyének; ez úttal föltevé magában Csarekoff,
163  5,    III|        mentek, rágyujtották a házat, ez is csak egyűgyű tréfa volt;
164  5,    III|          idegen is megtudhatja, hogy ez a méltóságos ur belső inasa;
165  5,     IV|              áll az asztalon, melyre ez van irva: „ha ki ittál,
166  5,     IV|           tovább kell inni belőle.~ ~Ez a pohár azután kézről kézre
167  5,     IV|           mind alatta henteregnek.~ ~Ez a mulatság nem szegény paraszt
168  5,      V|       forduljatok ellenök?~ ~Valóban ez az egy veszett fenevad ő
169  5,      V|            meg.~ ~- Mire vártok még? Ez a vér többet kér. Vagy a
170  5,      V|          ajtót is kinyitni.~ ~A mint ez megtörtént, akkor hosszú
171  6,      I|      dörögnek az ágyúk üdvlövései. - Ez üdvözölt férfi Infantado
172  6,      I|          szerelmi boszúból ölte meg. Ez börtönében maradt az adott
173  6,      I|           égő soraiból. E szó mindig ez volt: „la libertad.” Egy
174  6,      I|            vigad? Börtön volt-e mind ez a sok nagy épület, hogy
175  6,      I|         tudja, merre járt azalatt?~ ~Ez egész börtöni életrendszerét
176  6,      I|              életrendszerét a rabnak ez egy nap semmivé tette. Izgatottan,
177  6,     II|      tulajdona volt, kinek termeiben ez estve népes társaság volt
178  6,     II|        szálltak.~ ~A zongorateremben ez alatt a komolyabb, patheticusabb
179  6,     II|             lapozva.~ ~A háziasszony ez alatt teremről teremre járt,
180  6,     II|             Ah, minő szemfényvesztés ez megint, jó tia! szólt odaszökelve
181  6,     II|       odaszökelve donna Serena, hisz ez nem müvészet, csak mesterség,
182  6,     II|            csalódott.~ ~Donna Serena ez alatt a szomszédterembe
183  6,     II|               egészen félrevonult.~ ~Ez egy bájos angol nő volt,
184  6,     II|         kiálta föl kaczagva a férfi. Ez érdekes találkozás lesz!
185  6,     II|           mind a kettő.~ ~A jó tiant ez alatt kidült a physicai
186  6,     II|              búcsudalát Cordovától”, ez est örömei semmi kivánni
187  6,     II|        érkezett jobbját.~ ~- Kicsoda ez az ember? kérdé a gróf félretekintve,
188  6,     II|             szép úrnőre. Tulajdonkép ez is Spanyolországnak volt
189  6,     II|              végig a társaság lelkén ez ismert dal szava, egy idegen
190  6,    III|             hijjába szemfüleskedünk, ez az asszony nem is asszony,
191  6,    III|        szerelmesen kacsingatott.~ ~- Ez az egész?~ ~- Úgy hiszem
192  6,    III|                 Hagyja ezt galambom. Ez magára nem tartozik. Maga
193  6,    III|          magát vissza ágyába, a mint ez alakot meglátta maga előtt.
194  6,    III|             becsületnek és nekem.... Ez a csatatér. A zászlók ki
195  6,    III|       szükséged lesz rá. Rögtön, még ez órában fogadj gyorsszekeret,
196  6,    III|           azt hirül adni a kapusnak; ez felkölté a cselédeket s
197  6,    III|           parancsolom.~ ~- De hát ki ez az úr? dünnyögé a kapus.~ ~-
198  6,     IV|              pihenni.~ ~Egyike körül ez őrtüzeknek fiatal katonatisztek
199  6,     IV|             is kitudnám üttetni.~ ~- Ez fölséges találkozás. Poharat
200  6,     IV|            is az akarok lenni, szólt ez, szivarát meggyujtva a tűznél.~ ~-
201  6,     IV|               Egy országba! viszonzá ez amannak tenyerébe csapva.~ ~-
202  6,     IV|          angol végrendeleténél fogva ez a derék ember tavaly Serena
203  7        |        melynek neve világfájdalom. S ez nem érdekessé lenni vágyás,
204  7        |              érdekessé lenni vágyás, ez természetes túlömlése minden
205  7        |         magát; a mi nekem mindegy.~ ~Ez előtt két évvel a beszkidi
206  7        |      konyhanövényt.~ ~Hála Istennek, ez eszmék nem bántanak többé,
207  7        |          eszme föltámadna bennem, mi ez emlékekhez hiven csatolva
208  7        |           átszivárogni a lombokon, s ez siettetett. Kezdék lefelé
209  7        |         tökéletesen útjába álltam, s ez roszul biztatott.~ ~Szerettem
210  7        |                Évtizedek óta kellett ez ismeretlen rejtektanyán
211  7        |            Ijedten rohantam el onnét ez eset után, s midőn lélekvesztve
212  7        |          jöttem ismét eszméletemhez. Ez egy körülmény nem tartozik
213  7        |        felszedtem s mohón elolvasék. Ez iratok minden szavát szivembe
214  7        |          esett keservéhes lelkemnek. Ez lett embergyűlöletem catechismusa.
215  7,     II|            fejét a halál előtt....~ ~Ez a beteg, halvány fényű égi
216  7,     II|           forog körüle és tűri, hogy ez idomtalan tömeg el elfogja
217  7,     II|          napnak. A nap az Altairnak, ez a Siriusnak, s igy a világ
218  7,     IV|           mert vissza nem jönnek sem ez életben, sem a másvilágon.
219  7,     IV|           még egy.~ ~Egy utolsó kép, ez utolsó édesség - a halál
220  7,      V|             mindenség, hallhatta jól ez eskűt.~ ~„Ha lesz egy másvilág,
221  7,     VI|          láttam azt.~ ~Mint elsápadt ez arcz, mint elveszte pirját,
222  7,    VII|              örömeinek örűl.~ ~Pedig ez nem igaz.~ ~Egy neve van
223  7,    VII|       nyugodjál meg szenvedéseidben; ez becsületedre válik. Minden
224  7,     IX|         viharok ellen, mig az ember, ez a világ mészárosa, ez a
225  7,     IX|         ember, ez a világ mészárosa, ez a mindent evő sáska, csak
226  7,     IX|      kaczérkodik. - Azt hiszed, hogy ez csak azért nőtt ki a földből;
227  7,     IX|            mit leszakasztanod? s tán ez nem fáj neki? Hiszen minden
228  7,     XI|        népség összerugdalta őt. Hisz ez volt a kivégzendőnek apja....~ ~
229  7,     XI|         világból.~ ~Az özvegyasszony ez alatt eltűnt. Ki sem tudta
230  7,    XII|     Századokig, ezredekig járták meg ez utat, mire visszatértek,
231  7,    XII|          lelkében Isten neve lakott, ez egy emberért élt még a világ,
232  7,    XII|            emberért élt még a világ, ez egyért kimélte meg a földet
233  7,    XII|             Óh, hányszor látogat meg ez a fekete kép, e néma száj,
234  7,    XII|       léleklátóé. Naponkint elmegyek ez arczot megnézni, s mikor
235  7,   XIII|             Rövid fájdalom elöz meg, ez a fájdalom is az életé.
236  8,      I|          csatlósával a kastély felé, ez ifju tétova szemei csak
237  8,      I|           lábig agyon verte. A medve ez alatt egyre orditott a barlangban,
238  8,      I|              vett erőt agyamon, hogy ez alak nem ember, hanem vadállat
239  8,      I|             a fegyvert, érezve, hogy ez nem vadászat többé, hanem
240  8,      I|         álmodtam-e vagy ébren láttam ez alakot.~ ~- Valami elveszett
241  8,     II|          tagja oly tökéletes, a mint ez az isten kezéből legelőször
242  8,     II|         annyiszor volt menhelye, lőn ez egyszer árulójává, hosszú
243  8,     II|       menekülni nem tudó vadja felé. Ez lihegve jártatá villogó
244  8,     II|               úgy csatázott oda lenn ez az örökké élő szörnyeteg.
245  8,     II|             arczának irányozva.~ ~De ez nem gondolt a leány kezével,
246  8,     IV|                                IV.~ ~Ez idő óta a vadleány gyakran
247  8,      V|                Tartok tőle, viszonzá ez gúnyosan, hogy a vad helyett
248  8,      V|          mennyire hasonlit valakihez ez a leány?~ ~- Valóban. Régóta
249  8,      V|            bánatpénzül.~ ~A társaság ez alku után még egyszer oly
250  8,     VI|          hallatva magáról.~ ~A leány ez alatt ott maradt bezárva
251  8,     VI|              vette őt észre senki.~ ~Ez éji vándorlásainak czélja
252  8,     VI|       büszkeség, megvetés, gyűlölet. Ez jött Darvaival.~ ~Darvai
253  8,     VI|           nincsenek szemrehányásaim. Ez eset bennem egészen más
254  8,     VI|          vissza.~ ~- Reménylem, hogy ez ellen nincs ellenvetése.~ ~-
255  8,     VI|         régen eltékozoltam mind.~ ~- Ez önnek okot adhat arra, hogy
256  8,     VI|              zavarodottan kérdé: „ki ez a nő”?~ ~- Úgy-e hiven van
257  8,     VI|          hiányzik. Mit gondol ön, ki ez a leány?~ ~- Gonosz lélek....
258  8,     VI|              reszkettető alakot.~ ~- Ez a leány, szólt Darvai, leülve
259  8,     VI|           meggyalázna a világ előtt. Ez önre nézve nem haszon. A
260  8,     VI|       mindenki bámulva kiáltana fel, ez ő! ez ikertestvére a megholtnak,
261  8,     VI|          bámulva kiáltana fel, ez ő! ez ikertestvére a megholtnak,
262  8,     VI|            Ne féljen tőle asszonyom. Ez a vadállat ön leányának
263  8,     VI|            kegyed elveté őt magától, ez volt ki felfogadta, felnevelte,