Rész,  Fezejet

 1  1,      V|         födözeten, mint én és a kapitány: már csak lemegyek én is,
 2  1,      V|      gondolni, hogy én vagyok a kapitány s ő megy el. Kivertem a
 3  1,      V|        unva magamat, most már a kapitány sem volt oda fenn, az eső
 4  1,      V|         fenn, az eső szakadt, a kapitány helyén egy szép nagy hosszú
 5  1,      V| keresztűl csapkodtak a hajón, a kapitány káromkodott, az asszonyok
 6  1,      V|   csapott hegyével a habokba, a kapitány ott állt az árboczban fogódzva,
 7  1,      V|         azon csónakig, melybe a kapitány szállott.~ ~Ő volt az utolsó,
 8  1,      V|     hajóból, mint beteget, de a kapitány nem engedte.~ ~Már most
 9  2,      I|   matrózmunkáikat végeznék. - A kapitány a hajó fedezeten áll, hallik
10  2,      I|     hiedelem miatt, hol a hajós kapitány némileg babonás, minden