Rész,  Fezejet

 1  1,      X|      ülhetett közőlünk. Mintha az egyes ember is az elhagyott hazának
 2  1,     XI|     csillagos eget, mig a háztető egyes nádkévéi ezer lépésnyire
 3  2,    III|           kebel vad nyögése, néha egyes rebegő szó hagyá el ajkait,
 4  3,     II|        erdős bérczek között, majd egyes lövések, miknek hangját
 5  3,     IV|    partról gyakorta rájok kiáltva egyes éber seressan, mire a férfi
 6  5,      V|       pinczében; néhány óra mulva egyes hangos durranás jelenté,
 7  6,     II|      szögletekbe voltak rendezve, egyes susogó párokat lehete látni,
 8  6,     II|        rendetlenségben szétrakva, egyes egyedűl ült valami mogorva
 9  6,      V| folytattak egymással. Don Jacinto egyes szemüvegét még meglevő szeme
10  7        |         hálóját megszövé, melynek egyes szálai szivárványszint játszottak