Rész,  Fezejet

 1  6,    III|      rohant a férfi felé.~ ~- Diaz!~ ~Az elforditott arczczal,
 2  6,    III|      nyúlhat te hozzád, monda Diaz szomorúan. Üdvömet elvesztém
 3  6,    III|         A hölgy némán inte.~ ~Diaz mélyen felsóhajta.~ ~- Gyanitám.
 4  6,      V| pillanatban kezet: Jacinto és Diaz. ~ ~Don Diego, mielőtt a
 5  6,      V| Jacinto elértőleg szoritá meg Diaz kezét, most már jól ismert
 6  6,      V|          Nyisd ki héj, orditá Diaz, vagy az ablakodon megyek
 7  6,     VI|   neki egy zöld mázos korsót. Diaz az utólsó cseppig kiitta,
 8  6,     VI| kezdett folyvást esni.~ ~Mire Diaz a legközelebbi faluhoz ért,
 9  6,     VI|      csókjai voltak azok.~ ~- Diaz! én kedvesem! szólt a nő,
10  6,     VI|           Te nem halhatsz meg Diaz! zokogott szenvedélyesen