Rész,  Fezejet

 1  2,      I|     éjféli holdvilágnál, hideg csöndes éjszakán, egyedűl; nem hallva
 2  2,      V|      benn örökre kialudt.~ ~Ha csöndes volt az idő, ő is hallgatott,
 3  6,      I|       szoba kiürült. Este felé csöndes, viszhangos lett a nagy
 4  6,      I| szétriassza lelke kisérteteit? Csöndes volt minden. A szögletben
 5  6,     II|    felhők vonultak volna végig csöndes repűléssel; habkeblén reszketett
 6  6,     II|      köröskörűl már minden oly csöndes, csak a falióra ingája osztja
 7  6,    III|       iszonyú volt tekinteni e csöndes éjféli órában.~ ~Egy szót
 8  7,   XIII|    csak boldog álmak, - hosszú csöndes álmak..... ~ ~S mi volna
 9  8,    III|       hasonló.~ ~Az embertelen csöndes éjben elhangzik sikoltás,
10  8,     IV|       még soha sem látott. -~ ~Csöndes volt körül az éjjel. Elnyugodott