Rész,  Fezejet

 1  2,      I|  Csillagok futottak alá, a futó csillag akkor kezd fényleni, mikor
 2  2,    III|  Szivemben égnek sugáraid!... A csillag meg akarja csókolni szivemet!....
 3  2,      V|       még csillagot mutat, de a csillag fénye benn örökre kialudt.~ ~
 4  3,     II| megdönteni. A föld virág, az ég csillag nélkül marad.~ ~Milyen szomorú
 5  4,    III|        lélek tekint alá jelleme csillag magasából a szenvedélyek
 6  7,     IV|      tavasz elfogy, hová lesz a csillag, ha egéről lefut? Hát a
 7  7,      V|         eskünk jelszava. Minden csillag fenn ragyogott az égen,
 8  7,    XII|    együtt semmivé lehessen, - a csillag meghalt, de ő élve maradt.
 9  7,    XII|        fellegek között, hol már csillag sem jár, hol a világnak
10  8,    III|   törhetve át rajta; a halavány csillag varázsudvara köréből sápadt