Rész,  Fezejet

1  1,    VII|     kezeim, akként keményedik meg szivem is.~ ~Már ezen levelemben
2  1,    XII|          e határozatra nem csupán szivem gyöngesége ösztönöz többé,
3  1,    XII|         Ejh! De mit mentegetem én szivem gyöngeségét! mit iparkodom
4  1,    XII|          akarok menni én is, mert szivem megrendül erre a szóra:
5  2,    III|         is meglát…. Fekete az éj, szivem dobog, a csillagok az ablakon
6  3,    III|        vagyok ölve; nézd: nincsen szivem, egy ember, kit keblembe
7  3,     IV| ajánlatodat, felelt a meghivónak, szivem és kezem mindenkor készen
8  7,    VII|     vettem el magamtól mindent.~ ~Szivem egyetlen seb, de legfájósabb
9  7,    XII|       arczomra, oly hideget, hogy szivem megáll bele, vagy el nem