Rész,  Fezejet

1  3,      V|     engedékeny; szenvedélyeiben szilaj, érzelmeiben gyöngéd és
2  5,     IV|       át: felelt a leány, kinek szilaj arczvonásait a fáklya veres
3  5,     IV|    éjszakát szép kis leány!~ ~A szilaj némber még egy sötét tekintetet
4  7,     IV|   megtöltve, mit a tajtékzó ajk szilaj átkok kiáltása közt, halál
5  8,     II|     hirtelen elsimul arczáról a szilaj kifejezés, valami szelidebb
6  8,    III|        adott helyet, ki azonban szilaj erővel ragadta meg mind
7  8,     VI|     földre, vagy az asztal alá, szilaj, erdőben eltanult hangokat
8  8,     VI| helyéről s a fenyegető vadállat szilaj szemeivel találkozva önkénytelen
9  8,    VII|      itt, majd amott meglátta a szilaj fenyegető női alakot, és