Rész,  Fezejet

1  1,   VIII| kapálóztak, nyeritettek, a bőrük reszketett s kötőfékeiket iparkodtak
2  2,    III|     remegett, csak azon keze nem reszketett, melylyel az alvó fehér
3  3,     II|         e szóra felemelte fejét, reszketett, leszállt az ágyról, aggodalmason
4  5,     IV|    társaság volt jelen.~ ~A gróf reszketett a haragtól.~ ~- Te nyomorult!
5  6,     II|    csöndes repűléssel; habkeblén reszketett az odatűzött halavány kék
6  6,    III|     minden hangnál jobban jobban reszketett. Szemei azon vadállati ijedelemmel
7  6,     IV|      hogy az őrök rálövöldöztek. Reszketett a vágytól minél elébb benn
8  6,      V|       Hol a feleségem?~ ~A kapus reszketett, mint a nyárfa levél.~ ~-
9  8,     VI|          szavát. Szive dobogott, reszketett, midőn közelitni hallá lépteit