Rész,  Fezejet

1  1,      I|         édes anyai nyelvre.~ ~Ő nevet magának és én sirok, mert
2  2,      I| hangtalan csendbe méla hangon e nevet kiáltja: „Adamante! Adamante”!
3  2,    III|          s valahányszor Tamás e nevet sugá neki „Agathodaemon”
4  2,    III|   vánkosát, megcsókolá azt, s e nevet suttogva: Agathodaemon!
5  2,      V| messzecsengő hangon szüntelen e nevet kiabálta: „Adamante, Adamante!”~ ~-
6  4,     II|   fölött.... Ki ez a Tonners? E nevet először hallá életében.
7  6,     II|     hosszú, míg amaz szakállába nevet. Lehetetlen ezeket amalgamázni
8  6,    III|         Óh mi rég volt, midőn e nevet kimondtam. De ha te megbocsátasz
9  8,      I|      csodának nevezem, mert más nevet nem tudok neki adni, egy