Rész,  Fezejet

1  1,      X|          összeütközése volt.~ ~És mennyi öröm volt e találkozásban
2  3,      I|          adj neki annyi áldást, a mennyi csapást éreztettél én velem; -
3  3,    III| elátkozottal eltemetve. Ki hinné: mennyi kisértet lakhatik meg egy
4  3,     IV|     kiütött halálvész, az áradás, mennyi szolgája a halálnak. S még
5  4,     IV|          széngőzzel fojtotta meg, mennyi fáradságába kerűlt a hatóságoknak
6  6,    III|        Épen annyi ment ki, mint a mennyi bejött.~ ~A kapus boszús
7  7        |       legközelebb van a sirhoz.~ ~Mennyi elveszteni való reményem
8  7,     IV|                             IV.~ ~Mennyi keserű van az ember éltében.~ ~
9  7,     XI|       nézett és tátotta száját, - mennyi fej! és e sok fej közűl