Rész,  Fezejet

1  1,     VI|       siheder, beállt hozzám, leült egy székre minden kinálás
2  1,     VI|    összecsókolt, agyonölelt s leült mellém.~ ~A kaputtól kezdve
3  1,   VIII|     orditva, s elmondja, hogy leült egy lapos kősziklára, s
4  2,    III|   jött. A bájosan halovány nő leült az öreg ágya szélére, bársonypuha
5  3,    III| oldalából nem fakadhat patak. Leült a sírra, meghinté tépett
6  5,     IV|   fáklyát letűzte maga mellé, leült az asztalfő elé, a hol a
7  6,     II|     volt azt el nem fogadnia. Leült tehát maga a zongora mellé,
8  6,     II|    visszatekintett rá. Azután leült éji lámpájához, naplóját
9  8,     II|      örvény vészei közűl, ott leült egy terebélyes fa alá, hosszú