Rész,  Fezejet

1  1        |      távozni készülő nem hall lelkében semmi hangot, mely azt susogja:
2  1,      I|    azt sem, hogy elfeledjen s lelkében ne maradjon számomra egy
3  2,    III|     ábrándjai álomképeit, mik lelkében oly szépen ragyogtak, mikor
4  3,    III|     szerencsétlen, mert saját lelkében sem találja azt az utolsó
5  4,      I|       zavarodottan, eltévedve lelkében az idegen eszmék közt.~ ~-
6  6,      I|      most is füleiben zúgott. Lelkében viszhangzott a minden oldalról
7  6,      I|       menekült ki.~ ~A fogoly lelkében egy gondolat támadt.~ ~-
8  6,      I|      E gondolat gyökeret vert lelkében. Megszabadulni! kimenni
9  7,    XII| egyetlen ember élt még, kinek lelkében Isten neve lakott, ez egy