Rész,  Fezejet

1  1,     VI|            kapkodni félre lábaikat, kettő három neki állt a falaknak
2  2,      I|             keblén pihen, és mind a kettő oly néma, oly mozdulatlan!
3  3,     IV|             mellyen három kapu van, kettő keletnek, egy éjszaknak
4  4,     IV|            a két lővés közől mind a kettő halálos volt, ha az elsőt
5  4,     IV|        bármennyire erölködik mind a kettő igazat mondani, a valót
6  5,     IV| összehasonlitásokat tenne magában a kettő között, hogy melyik szebb?
7  6,     II|         Tűzben, lángban állt mind a kettő.~ ~A jó tiant ez alatt kidült
8  7        |       reményt. Ragyogó semmi mind a kettő. Gyermeköröm.~ ~Különös
9  8,      I|          együtt a kastély erkélyén. Kettő közűlök közönséges alak,