Rész,  Fezejet

1  1,      I|         nemes érzelmű, oly lovagias ifjú, kinek költői kedélyébe
2  1,    XII|          kellett velük maradnom. Az ifjú Géza fogytig megtartá kiapadhatatlan
3  6,     II|           grófnő. Karján vezette az ifjú angol nőt, Don Jacinto gróf
4  8,     II|       leugrott.~ ~Üldözője, a szőke ifjú, rémült kiáltással kapott
5  8,     IV|        gyermekei körülcsevegtek, az ifjú legényt, ki suttogva beszélt
6  8,     IV|             holdas félhomályban egy ifjú férfit látott meg, megismerte
7  8,     IV|         annak nevét kimondani.~ ~Az ifjú oda hajolt hozzá, átölelte
8  8,      V|             Jertek utánam, mondá az ifjú házi úr, s egy karos gyertyatartót
9  8,     VI| végrendeletet tehet a bőréről.~ ~Az ifjú megnevette ötletét s aztán