Rész,  Fezejet

1  1,      I|          számomra egy halk hangja a csendes kegyeletnek, s ha egykor
2  1,    VII|       mintha most is otthon volnék, csendes ismerős szobámban, s csak
3  2,      I|   melegedtek hideg őszi éjszakán; a csendes ábrándos dalokról, miket
4  2,      V|       tengerre. S messze égöv alatt csendes oczeánon pusztult gályaromot
5  3,     II|           lőtték.~ ~Különben nagyon csendes és szomorú e táj, mintha
6  5,      V|             mérgeként hatották át a csendes emberek idegeit, hogy elkezdtek
7  5,      V| visszafordult, s hátra sem tekintve csendes léptekkel tért vissza társai
8  6,     II|        eltűnt. -~ ~Pillanatok mulva csendes volt minden.~ ~Az igazak
9  7        |           titokszerű hangot, mely a csendes rengetegben olykor megszólamlik: